„Nem ez volt az egyetlen, ami ellen felemelte a hangját, mégis igen szembetűnő, hogy mi az a helyzet, ami nyílt levélre készteti a háromszoros olimpiai bajnokot. Nyílt levélre, ami nem igazán hordozza magában a párbeszéd és a diskurzus lehetőségét. Nyílt levél, amit lehet lájkolni, meg megosztani, de vitatkozni vele, kérdéseket feltenni már elég nehéz.”

„Szívem szerint utánakiáltottam volna, hogy neki adom a kártyám boldogan. Cserébe viszont kérnék tőle egy szívességet.”

„Mikor akarod már megtenni? Tudod, hogy nem maradhatok fent éjfél után.”

„Ez a passzív-agresszív kommunikáció egész biztos nem segít azoknak a nőknek, akik elvesztették a babájukat valami miatt, de azoknak sem, akik valamiért az abortusz mellett döntöttek.” Szentesi Éva publicisztikája.

„Civilkedő” királynőjelöltek... szevasztok!

„Milyen lehet leélni úgy egy életet, hogy nem foghatom meg nyilvánosan annak az embernek a kezét, akit én választottam magam mellé, akit a legjobban szeretek, és akiért bármire képes lennék…”

„Az államnak adóforintokat hozna a munkánk. Mi pedig nem éreznénk, hogy semmik vagyunk, legfeljebb púp a társadalom hátán.”

Egy tinédzserterhességben három gyerek érintett: az anya, az apa és a magzat. De vajon mennyi lapot osztanak a döntésben a fiúknak? (Vagy, pár évvel később: a férfiaknak?)