Azt gondolná az ember, hogy a gyerekmunka már egy letűnt kor rémes epizódja, amikor még rendszerszinten zsákmányolták ki a gyerekeket.

„Bármennyi veszteséget is élt már meg az ember, mindig történhet olyan, ami váratlan érzelmeket hoz magával. Ki kell mondani: én ma elveszettem valakit. Nem elég helyette annyi, hogy: ez egy nehéz nap volt” – fogalmazza meg a szülészeti ápoló, Ágnes, milyen súlyos jelentéssel is bír az ő szakmájukban a valódi önreflexió.

„Tárgyalásokon, megbeszéléseken a nőket általában nem veszik komolyan, jómagam is számtalanszor kaptam olyan kérdést, hogy »Hol a főnököd?«, mintha én nem lennék képes egy meetingen az intézményemet képviselni” – meséli egy női régész, akinek elege lett abból, hogy ennyire nincsenek megbecsülve a szakmájában a nők.

Van ország, ahol a női körülmetélés néven is ismert beavatkozást a 15 és 49 év közötti női lakosság 99 százaléka elszenvedte.

Minden mérföldkő. címmel nyílt meg az InDaHouse Alapítvány tízéves fennállása apropóján az a kiállítás, ami sajtófotókon keresztül mutatja be a szervezet történetét. A Restro Puskinban megtekinthető sajtófotó-kiállítás kronologikus sorrendben mutat be az alapítvány életéből egy-egy fontos pillanatot.

Mivel sok támogató szolgáltatás, átmeneti szálláshely nem számol az állatok meglétével, a menekülő, vagy az életén változtatni igyekvő ember kegyetlen dilemmával szembesül: hátrahagyja-e az állatát, hogy a saját biztonságát növelje?

Az a vezető, aki elutasítja annak lehetőségét, hogy a sportágában dolgozók a lehető legmagasabb szintű képzést és tájékoztatást kapják a gyerekek védelme érdekében, Pásztory Dóri szerint nem alkalmas a sportága irányítására.

Messziről, telefonon keresztül megvizsgálni, érzékelni, megérteni a másikat. Látás, tapintás, hallgatás nélkül felelős döntést hozni egy beteg ember sorsa felől. Herold Eszter háziorvosa négy évig csak telefonon volt hajlandó egyeztetni vele, a személyes vizsgálat lehetősége soha, egyetlenegyszer sem merült fel.