Tizenhat év, cirka 600 gyerek, és közülük jó, ha három sikertörténete van a hazagondozásnak Zebegényi Péter tapasztalatai szerint. A többi meg…

Ha százszor, ha ezerszer kell is elmondani: gyereket nem verünk, és még soha senkiből nem lett a szülői pofonoktól rendes ember.

„A berlini fal lebontása Magyarországon kezdődött, a német újraegyesítés felé az első lépés a páneurópai pikniken történt.” (Helmut Kohl)

Hét gyerek után szerzett diplomát a roma származású szociológus, aki a cigány identitás problémájával foglalkozik.

Doffek Gábor közvélemény-kutatást végzett ismerősei körében a szexuális zaklatás gyakoriságáról, aztán annyira felhúzta magát az eredményen, hogy nekiült megírni ezt:

„Hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról az ajtókról, amik minket egyértelműen nyitva várnak, és azokról az emberekről, akik ugyanott zárt ajtókkal találkoznak.”

Az elemi cél, lehetőség szerint, „visszagondozni” a gyereket a vér szerinti családjába, ahonnan valamilyen okból ki kellett emelni őt. De mi van, ha ez a gyereknek nem jó?

„Bikinibe öltözött szép (vékony, fiatal, szőrtelen, hosszú hajú) lányok tátogása kilencvenes évekbeli magyar slágerre, majd lassított vonulásuk szinti zenére egy ABC polcai között… Így kezdődik, s nekem már ehhez tajt részegen fürdősóra kellene szívnom öngyújtógázt, hogy megközelítő tripet tudjak fantáziálni, ami ezután jön, az az igazi ámulat.” Dr. Gyurkó Szilvi esete Icukával.