„És megérkezel, és szégyelled magad, mert nincsenek ezek a gyerekek meg azok a gyerekek. Gyerekek vannak.” Kurucz Adri, kiskamasz lánya és fotósunk, Chripkó Lili egy hétvégéje Borsodban. És ez csak a kezdet… Egyszerre felemelő és szomorú, olvassátok, nézzétek:

Nincs mese, a fesztiválszervezők nagyrészt már a Z generációra szabják a show-t. Mi változik? Féljünk tőle, mi, idősebbek?

Mindig tudod, mivel játszik a gyerek, amikor nyomkodja a telefonját?

Nem szövegelnek összevissza, nem befolyásolja őket a politika, sem a mindenféle gazdasági érdek – viszont az eredményben ők az igazán érdekeltek. Szóval, ha már a felnőttek leszerepeltek: hallgass a gyerekekre!

Az egyik legnehezebb élethelyzet az özvegység, mégsem beszélünk róla eleget.

„Erika szülei vidéken élnek, így az elmúlt két évtizedben leginkább a barátaira számíthatott. Ma pedig a párja gondoskodik róla a legtöbbet. Egy hivatásos segítő is jön hozzá napközben kétszer, ezekre a találkozókra kell időzítenie például a mosdólátogatást. Meg minden egyebet, amit nem tud egyedül megcsinálni.”

Ki a „főnök” egy szülésnél?

Luca két éve magántanuló, amire pszichológiai okok miatt volt szükség. Szerinte ez a lehetőség konkrétan megmentette attól, hogy kibukjon az iskolából vagy „teljes érzelmi csődtömeggé” váljon. Egyelőre nem tudja, mi lesz most, hogy pénteken elfogadták az új köznevelési törvényt.