A bicskei fenékre verés és az ennek nyomán született feljelentés híre után beindult a daráló. És ez senkinek nem jó – sem a nőknek, sem a férfiaknak. Szabó Anna Eszter szerint „leragadtunk a nemi sztereotípiáknál, amelyek semmi mást nem tesznek, mint korlátoznak és szemellenzőt kényszerítenek ránk.” Ne hagyjuk!

A klímaváltozásnak tulajdonítható betegségek közel 90 százaléka az öt év alatti gyermekeket sújtja. Világszerte kétmilliárd gyermek él olyan területeken, ahol a levegőszennyezés szintje meghaladja az Egészségügyi Világszervezet által megállapított normákat.

Túl mély dekoltázs, túl rövid szoknya.

„Tessék, itt vagyunk, az utolsó utáni órában. Egy világjárvány kellős közepén, ami elterelte a figyelmünket, pedig ez ugyanúgy a katasztrófarepertoár része. És nem bírunk változtatni. Nem bírunk szintet lépni.” Ki figyel arra, hogy műanyagmentes július van, amikor kicsit legalább tehetnénk a környezetünkért?

„Utólag visszagondolva, óriási szerencsénk volt, hogy nem kerültünk be az állami rendszerbe, valószínűleg sok sikertelen beavatkozás okozta csalódástól menekültünk meg ezáltal” – írja olvasónk. De mi lesz akkor, amikor az embernek már nem marad más választása?

Bizonyos szempontból Becker nem viselkedett másképp, mint az út szélén dolgozó építőmunkás, aki utánafüttyög az előtte elsétáló nőknek. Oké, hogy a közlés pozitív (amennyiben pozitívumként értékeljük, hogy „fú, de megdugnálak”…), de miért kötelező ezt tudtára adni valakinek?

Most akkor tényleg nem szabad halat enni – semmilyent, soha? Mennyire tragikus a tengerek helyzete valójában? Lehet pótolni a halat más élelmiszerforrással? Létezik fenntartható halászat? Kik foglalkoznak ezzel egyáltalán? Hogyan lehet minden egyes halat ellenőrizni a kifogástól a tányérig? Ezeket a kérdéseket járta körül Fiala Borcsa.

Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy leszbikus bokszolónak, hol versenyezzen egy transz és egy interszex versenyző? Elegendő-e maga a teljesítmény a sportban, vagy esetleg a női és férfi identitás is fontos hozzá?