–

Alultápláltság és elhízás

A fegyveres konfliktusok, a szélsőséges időjárási események és a koronavírus-járványhoz kapcsolódó gazdasági visszaesés miatt a tavalyi évben világszerte legalább 155 millió embert érintett súlyos élelmiszerhiány. A 2016 óta évente megjelenő jelentések szerint ez a szám évről-évre növekszik.

Az alultápláltság számos különböző arcát mutatja: a terhessége alatt legyengült fiatal anyáét, aki alulfejlett babának ad életet, a krónikus A-vitamin hiánytól megvakult gyerekét, a közvetlen életveszélyben lévő, végletekig lesoványodott vagy a silány minőségű élelmiszerektől kórosan elhízott fiatalét… Ezek az arcok mind-mind egyazon probléma különböző megmutatkozásai.

A világon élő gyerekek jelentős hányada helytelenül táplálkozik: míg a valahol a megfelelő mennyiségű kalória hiánya okozta súlyos sorvadás, a máshol az elhízás jelenti a kihívást.

Az alultápláltságnak többféle jelentése is van. Egyrészt jelenti az elégtelen kalóriabevitel okozta „mennyiségi éhezést”, másrészt pedig az esszenciális tápanyag hiányának eredményeként bekövetkező „minőségi éhezést” is. 

 

Az UNICEF, a WHO és a Világbank közös kiadványa szerint 2020-ban világszerte közel 39 millió öt éven aluli gyerek volt túlsúlyos, több mint 45 millió gyerek testsúlya volt alacsony a magasságához képest („wasting”) – azaz feltételezhetően számottevő súlycsökkenésen esett át betegség vagy egyéb sokk hatására – és közel 150 millió gyerek magassága nem volt megfelelő az életkorának („stunting”) – ami arra enged következtetni, hogy ezek a gyerekek krónikus és visszatérő alultápláltsággal küzdöttek, amely általában a szegénység, az anya rossz egészsége és tápláltsága, valamint a gyakori betegségek eredményei.

Koronavírus-járvány

A pandémia minden bizonnyal tovább rontotta ezeket az adatokat, ami azt jelentheti, hogy

a tavalyi évhez képest legalább 15 százalékkal magasabb lehet azon gyerekek aránya, akiknek hirtelen csökkent a testsúlyuk.

A háztartások vagyoni helyzetének romlása, valamint a megfelelő minőségű tápanyagok elérésében és megfizethetőségében beállt zavarok miatt gyerekek további milliói váltak alultáplálttá. De a vírus okozta gazdasági visszaesés és mentális megterheltség hatással volt/van a gyerekkori túlsúlyra is: a feldolgozott, egészségtelen ételek fogyasztásának növekedése és a korlátozások miatt hiányzó fizikai aktivitás világszerte hozzájárult az elhízáshoz, amely az élet későbbi szakaszaiban is kockázatot jelent majd az érintettek egészségére.

Élelmiszer-biztonság – élelmezésbiztonság

Az élelmiszer-biztonság és az élelmezésbiztonság összefüggő fogalmak. Míg az előbbi az élelmiszerek kezelésének, elkészítésének és tárolásának különböző aspektusait öleli fel a fogyasztók egészségének megóvása érdekében, addig az utóbbi – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) évtizedek alatt formálódott definíciója értelmében – akkor áll fenn, amikor valamennyi embernek biztosított a hozzáférése elegendő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez, amely lehetővé teszi az aktív és egészséges életet.

Az élelmiszerlánc biztonsága az élelmiszer-biztonságon kívül magába foglalja az élelmezésbiztonság és az agrárkörnyezet-védelem bizonyos területeit is.

Az a fránya klímaváltozás…

Számos tanulmány vizsgálta az éghajlatváltozás növények hozamára gyakorolt hatásait: egyes tanulmányok szerint a búza és a rizs hozama fokonként öt százalékkal csökken 32 °C felett, más kutatók azt jelzik, hogy az afrikai és latin-amerikai kukoricatermelés modellszimulációi szerint 2055-re tíz százalékos általános csökkenéssel kell számolni.

Magyarországon az elmúlt három évtizedben a tavaszi középhőmérséklet 1,75 °C fokkal, a nyári pedig 2 °C fokkal nőtt – és az előrejelzések további felmelegedést jósolnak. A csapadék esetében, ha a mennyiség nem is, de az eloszlás jelentős változékonyságot mutat.

A változó klíma miatt pedig új állat- és növénybetegségek, új élelmiszer-károsítók, új gyomnövények jelennek meg. A szárazság és az árvizek termények megsemmisülését okozzák, vagyis élelmiszerhiányhoz vezetnek. Az olyan szélsőséges környezeti események, mint a ciklonok, áradások, jégeső vagy aszály veszélyeztetik az élelmiszer-ellátás stabilitását.

Kiszáradt rizsföld - Képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ georgeclerk

Elszennyeződött környezet

Az élelmezésbiztonság fenntartása szükségessé teszi az intenzív növénytermesztést és a tömeges állattartást, amihez a különböző kemikáliák – növényvédőszerek, műtrágyák, állatgyógyszerek – alkalmazása elkerülhetetlennek tűnik. Ezek ugyanakkor szennyezhetik a környezetet, az élővizeket és nem utolsó sorban számtalan morális kérdést vetnek fel.

Környezetünk fokozódó elszennyeződése az élelmiszerben is megjelenik, köszönhetően a vízben, talajban és levegőben egyaránt jelen lévő, egészségkárosító anyagoknak.

Az eredmény: dioxinokkal szennyezett takarmány – majd ezáltal hús – higannyal, arzénnal szennyezett tengeri halak.

Jó hír, hogy az életmód változása, az egészséges táplálkozás növekvő népszerűsége fokozza a nem feldolgozott élelmiszerek iránti igényt, de olyan vélemények is vannak, amelyek szerint ez az igény olykor különböző élelmiszer-biztonsági kockázatok ütközéséhez vezethet. Nevezetesen: a nyers növények (csírák, magvak, levelek) növekvő fogyasztása növeli a mikrobiális veszélyeztetettséget, az biotermelés a mikotoxin-szennyezés előtérbe kerülésével járhat. A mikotoxinok gombák által termelt természetes anyagok, amelyek az emberi és állati szervezetre egyaránt ártalmasak lehetnek. Ezek a gombák már a szántóföldön, illetve a raktározás során is megtelepedhetnek a termények felületén. A mikotoxin-mérgezéshez több mikotoxin egyidejű, nagy mennyiségben történő jelenléte vezethet, legyengült immunitás mellett. Nem véletlen, hogy az élelmiszerek okozta betegségek világszerte valamennyi korosztályt és társadalmi csoportot érintik, de különösen az öt év alatti gyerekeket és az alacsony jövedelmű országok lakóit. 

A nem változatos táplálkozás már önmagában is káros, de ha valaki olyan ételt fogyaszt egyoldalúan, amely nem megfelelően ellenőrzött alapanyagokból áll, az különösen kockázatos.

A fejlődő országokban és régiókban igen gyakran hiányzik az élelmiszer-biztonsági kockázatot jelentő anyagokra – például a mikotoxinokra – vonatkozó szabályozás, a határértékek megállapítás és azok betartatása. Jó példa erre Afrikában a kukorica egyoldalú fogyasztásával összefüggést mutató betegségcsoport, az afrikai Fusarium („The African Fusarium/maize disease”), amely részben a növényben lévő mikotoxinok, részben a kukorica alacsony fehérje és vitamintartalma – na meg egyéb hajlamosító tényezők, mint amilyen a rossz immunrendszer – miatt még ma is akut megbetegedéseket okozhat. Kenyában 2004-ben, helyileg termesztett és nem megfelelően tárolt kukorica fogyasztását követően 317 beteget regisztráltak akut hepatitisszel, közülük 125-en meghaltak.

Az élelmezésbiztonság nemcsak a rendelkezésre álló élelmiszer mennyiségétől függ, hanem az élelmiszer-biztonságtól is, azaz attól, hogy a háztartásban hogyan készítik el és tárolják az élelmiszert. Ez pedig szintén összefüggésben van az éghajlatváltozással: a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási események ugyanis tönkreteszik a vízellátó, illetve szanitációs rendszereket, tiszta víz hiányában pedig az étel sem lehet megfelelően tiszta. Egyes kutatások szerint, az olyan gyakori, élelmiszer által hordozott betegségek terjedése, mint például a szalmonellózis, csaknem lineáris növekedést mutat, ahogy a hőmérséklet fokonként emelkedik.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Fenntartható mezőgazdaság

Az élelmiszerekhez való hozzáférés ugyanakkor a jövedelemtől és az élelmiszeráraktól is függ, ezek pedig a termelékenységgel függnek össze. Kérdés, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-rendszerek mai formájukban képesek-e kielégíteni a népesség globális igényeit. 

Meg lehet-e valósítani a szükséges termelésnövekedést úgy, hogy a már így is kizsákmányolt természetre, a szűkös föld- és vízkészletekre további nyomást helyezünk? És tesszük mindezt az éghajlatváltozás fokozódó negatív hatásai mellett.

Mindeközben az ENSZ Környezetvédelmi Programjának jelentéséből az derül ki, hogy az üzletekben, a háztartásokban és az éttermekben rendelkezésre álló élelmiszerek 17 százaléka közvetlenül a kukába kerül, ami csaknem 570 millió tonnát jelent a háztartások szintjén. Noha a termelési statisztikák bizonytalansága miatt a szubszaharai térségek élelmiszer-termelését megsaccolni is nehéz, de valami azt súgja, messze elmarad az iparosodott világ évente elpazarolt, kukában landolt ételmennyiségétől…

A megfelelő minőségű élelmiszerek előállítása, azok változatos fogyasztása és az emberek, állatok, növények egészségének védelme elengedhetetlenek a fenntartható fejlődéshez és a virágzó jövőhöz. Ezek fentebb is vázolt kihívásai ugyanakkor a fenntartható fejlődési célok között megfogalmazott Nulla Éhezést („Zero Hunger”) vitathatatlanul az emberiség egyik legfontosabb és legnehezebb feladatává teszik.

Modla Zsuzsanna

További felhasznált források:

Gregory, P. J. et al. (1999): Managed production systems. In: Walker B, Steffen W, Canadell J, Ingram J.S.I, editors. The terrestrial biosphere and global change: implications for natural and managed systems. Cambridge University Press; Cambridge, UK

Jones P. G., Thornton P. K. (2003): The potential impacts of climate change on maize production in Africa and Latin America in 2055. Global Environmental Change 13, 51-59

Simonné Sarkadi Lívia (2019): Élelmiszer előállítás, élelmiszer-biztonság és a fenntartható környezet kapcsolata. In: Magyar Kémiai Folyóirat 125. 2.

Kovács Melinda (2018): Mikotoxinok hatása az életminőségünkre. In.: Acta Agraria Kaposváriensis 22. No 2, 33–45.

Kovats, R. S. et al. (2004): The effect of temperature on food poisoning: a time-series analysis of salmonellosis in ten European countries. Epidemiology and Infection 132, 443-453

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/hadynyah