–

Anyám világéletében hatalmas rajongója volt a bűnügyi könyveknek és történeteknek, így ezeket a sztorikat, ha akartam sem tudtam volna kikerülni. Tizenöt éves voltam Soproni Ágnes gyilkossági pere idején, de konkrétan emlékszem a megrázó részletekre, később pedig elolvastam P. Gál Judit Gyilkosokkal szemtől szemben című kötetét is. 

A gyilkosság nem véletlenül rázta meg annyira a közvéleményt. Az akkor ötvenéves színésznő eltűnését a fia, Petróczi András jelentette be pár nappal a halála után, és kezdetben senki nem gyanakodott arra, hogy neki is része volt benne. A fiú rendkívül hitelesen adta a kétségbeesettet, aki aggódik az eltűnt anyjáért. Talpig feketében nyilatkozott a televíziócsatornáknak, de ehhez – mint kiderült – különleges képességei voltak.

Madarasi Anna, a Fővárosi Törvényszék akkori szóvivője így nyilatkozott a vádlottról: „A tanúvallomások, a tárgyalásokon is meghallgatott tanúk az elsőrendű vádlott vallomását erősítették és támasztották alá, ugyanis az elsőrendű vádlott is elmondta, hogy a barátja, a másodrendű vádlott, az áldozat fia rendkívül jó színészi képességekkel rendelkező fiatalember, aki nagyon szuggesztív volt, hatással volt az emberekre, jól beszélt, rendkívül jó meggyőző erővel bírt, tehát gyakorlatilag a bíróság, a vádlott-társ és a tanúk által elmondottak alapján is az elsőrendű vádlott védekezését fogadta el, ráadásul a tárgyaláson tapasztalt vádlotti magatartás, a vádlotti viselkedések is azt erősítették meg a bíróságban, hogy sokkal inkább a másodrendű, tehát a színésznő fia volt az, aki ennek a cselekménynek a kitalálója lehetett, hiszen a bíróság előtt egy rendkívül érzelemmentes, számító, hideg és pénzéhes ember személyisége rajzolódott ki.”

Petróczi András már a gyilkosságot megelőző időszakban többeket próbált rávenni arra, hogy öljék meg az anyját. A színésznő évekkel azelőtt elvált a fiú apjától, akivel a nagy értékű budai ingatlan miatt tizenöt éve pereskedtek. A fia megpróbálta rávenni az anyját, hogy adják el a házat, mondván, kettejüknek nincs szükségük ennyi helyre, de Soproni ragaszkodott az otthonához. A fiával gyakran veszekedtek, legfőképpen a pénzen, és a bírósági jegyzetek szerint Petróczi pusztán nyereségvágyból gyilkolt. A kifejezetten jó képességű, több nyelven beszélő fiúnak végül a barátja, Lázár Zsolt, a per elsőrendű vádlottja mondott igent. Korábban megbízási felkérést kapott egy másik barát is, bizonyos D. Beáta, aki végül nem teljesítette Petróczi kérését, de a bíróságon neki is felelnie kellett, mert tudott a gyilkos tervről. 

2000. március 9-én a következő párbeszéd zajlott le a két barát, Lázár Zsolt és Petróczi András között a színésznő budai villájában:

„– Most kéne megcsinálni! Megnéztem anyám naptárát, és mára nincs semmi programja.
– Nincs hozzá gyomrom!
– Ne hülyéskedj, gondolj a nyolcmillióra! Igyunk még!”

Lázár némi vonakodás után alsóneműre vetkőzött, megivott két és fél deci pálinkát, majd lement Soproni szobájába, egy kábelköteggel fejbe verte az alvó színésznőt, aki felébredt, dulakodni kezdtek, és végül Lázár megfojtotta. A későbbi vallomásokból kiderült, hogy a kábelköteg már egy hete hevert a fiú szobájában, Soproni rá is kérdezett, mire kell, és a fia azt válaszolta: a kóbor kutyák elriasztására. 

Petróczi közben a walkmanjét a fülére helyezte, hogy ne hallja a dulakodást, és az anyja segélykiáltásait, aztán amikor megtörtént a gyilkosság, lement, a színésznő holtteste fölé hajolt és azt mondta: „Na mi van, Sopikám?”

Ezután ki akartak kölcsönözni egy videókazettát, kis ideig autóztak, de fáradtak voltak, így inkább lefeküdtek aludni. A holttestet a szobában hagyták. Másnap reggel együtt betették a fürdőkádba, mert elhatározták, hogy feldarabolják. Petróczi ezután elindult autóval a Balatonra, hogy anyja telefonjáról sms-eket küldjön a Budán hagyott mobiljára, azt a látszatot keltve, hogy Soproni még él. Közben Lázár gumikesztyűt húzott, és egy fűrésszel feldarabolta a testet. Vallomásában azt részletezte, hányt a feladattól, és bőgött közben.

Petróczi akkor ért haza, amikor Lázár az anyja törzsét darabolta. A színésznő fia azt javasolta, vágjanak ki egy darab húst a combjából, és süssék meg, végül ez nem történt meg, és megetették azt a szeletet Soproni kutyáival. A további maradványokat műanyag zsákokba csomagolták, és egymástól pár száz méterre elásták a solymári erdőben. 

Mivel Petróczi nem tudta eladni a házat, bérbe adta, és a bérleti díjból adott valamennyit Lázárnak, illetve féláron elvihetett néhány háztartási gépet a házból. A színésznő fia kétségbeesett interjúkat adott, a rendőrség pedig államigazgatási eljárás keretein belül kezdte vizsgálni az esetet, majd 2000 októberében büntetőeljárás indult, és a nyomok nagyon hamar elvezettek a két tetteshez, rábukkantak az áldozat maradványaira is. 

A zárt ajtók mögötti tárgyaláson a két fiú elkezdett aztán egymás ellen vallani. Lázár több ízben ecsetelte, hogy Petróczi mennyire gyűlölte az anyját, akivel rengeteget vitatkoztak a pénzen, és sokszor azt kívánta, hogy bárcsak „megdöglene” a nő. 

Az ügyben 2002. március 28-án született ítélet: az első- és a másodrendű vádlottat is életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, amelyből Petróczi feltételesen legkorábban negyven, míg Lázár 35 év múlva szabadulhat. Mindketten hatvan körül lesznek ennek felülbírálásakor. 

Az ítélethirdetésen a bíró elmondta: 

„A vádlottak a társadalomra rendkívül veszélyesek. Minden magyar állampolgárnak joga van a végtisztességhez. Ők ettől megfosztották a sértettet és a hozzátartozóikat is. Képzeljék el, milyen érzés, ha a rokonok egyetlen dobozt kapnak a rendőrségtől, ami a fejet tartalmazza.”

Mindezt a vádlottak rezzenéstelen arccal hallgatták végig. A bíró külön kitért arra, hogy Petróczi András semmilyen megbánást nem mutatott az eljárás során, végig csak magát sajnáltatta, és semmilyen részvétet nem tanúsított az anyja iránt. 

A színésznő házát azóta sem értékesítette senki. Az épület sokáig hajléktalanok és drogosok tanyája volt, mára pedig annyira romos állapotban van, hogy lakhatatlanná vált. Minden részét széthordták, ajtók és ablakok sem maradtak benne.

Petróczi András angolt tanít a börtönben, ahol majdnem húsz éve tölti büntetését. 

Arra, hogy mi vesz rá egy gyereket arra, hogy megölesse a saját anyját, hogyan juthat el oda egy fiú, hogy teljesen szenvtelenül, megbánás nélkül, ridegen nézze végig, ahogy az anyja meghal, majd a testének darabját meg akarja sütni, aztán megeteti a kutyáival, nincsen válasz. Eljutni ebbe a mélységbe, ehhez talán nem elég annyi indoklás, hogy „pénzéhes volt”, és útban volt neki az anyja. 

Persze egy esetleges magyarázat sem tenné meg nem történtté a tragédiát.

Szentesi Éva

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: YouTube/ECHO TV