–

Az én oldalamon egymást váltják a fiatalabbak síelős, főzős, élménymegosztó posztjai és fotói, illetve az idősebbek névnapi gerberacsokor-fotói, Coelho-idézetei, meg a nyugdíjasklubnak küldött „minden jót kívánok a lillafüredi buszos kiránduláshoz” típusú jókívánságai.

Ismerőseim körében napi szinten csúsznak be olyan hibák, mint például a „Béla, kész a bableves, ne felejts el lisztet hozni, különben nem lesz galuska” szövegezésű privát üzenetek hírfolyamban landolása – de sebaj, ennyi gond nélkül belefér.

Az igazi különbség a fiatalabb facebookozó generációkhoz képest az, hogy míg előbbiek valóban az élménymegosztásra használják a netet, addig az idősebbek a külvilággal – azon belül is elsősorban a tágabb értelemben vett családdal, ismerősökkel – való kapcsolattartásra.

Távoli rokonok, külföldre szakadt gyerekek és unokák szerepelnek leginkább az ismerőseik között, de az utóbbi időben egyre gyakrabban követnek celebeket, influencereket, vagy bölcs megmondóembereket/oldalakat is. És utóbbiaknál azért találni veszélyes gondolatokat, nem is keveset… akár az egészséggel, akár az élettel, akár a netezéssel kapcsolatban.

Az idősek közösségi médiás szokásait leginkább úgy írhatjuk le, hogy ők a „kényszernetezők”

Azért kellett regisztrálni, mert mások is ezt csinálták: „A gyerekek levelet nem írnak, és már telefonon sem jelentkeznek, ha meg én hívom őket, nem biztos, hogy felveszik. A fényképeket nem nyomtatják ki, és nem küldik el, jó, ha karácsonykor kapok egy éves összefoglaló albumot az unokáimról, pedig olyan jó őket nézegetni.”

Így lettek a netnagyik a Facebook, a Messenger, de még inkább a Viber felhasználói (a Viber kifejezetten idősbarát eszköz, egyszerű és ingyen van, nem kell hozzá semmi más, csak a telefon).

Büszkék is rá, és lehetnek is, nem kell őket kiábrándítani azzal, hogy az unokák telefonján ma már kizárólag a szülők, nagyszülők miatt van letöltve a Viber.

Ne feledjük, a baby boomer egy bizalmatlan generáció

Ők még abban nőttek fel, hogy a számlaleveleket kidobás előtt összetépjük, „kinek mi köze hozzá”, az iskolában pedig titkolni kell, ha a szülők elváltak.

A személyes adatok megadásának az ő körükben egészen más súlya van, mint a fiatalokéban, ennélfogva alig vásárolnak interneten keresztül, és lemondanak más olyan kényelmi szolgáltatásokról is, amikhez meg kellene adniuk a címüket, pláne a bankkártyájuk számát.

Hiba lenne azonban emiatt sajnálkozni, vagy arra ösztökélni őket, hogy kezdjék el használni ezeket a megoldásokat.

A baby boomer feladatorientált generáció. Ők nem látogatóba jönnek hozzánk, hanem segíteni, ha hétvégén együtt a család, valósággal ég a kezük alatt a munka, mosogatnak, vasalnak, és a világért le nem ülnének az asztalhoz, hiába van már rajta minden.

Ebben a feladatorientált világban a bevásárlás, az „elugrás” a távolabbi boltba egy leértékelés miatt, a csekkbefizetés, a villanyóra-leolvasás, vagy az orvoshoz menés nem kényelmetlenség, hanem a program, ami összetartja a napunkat, ha nem éppen maga a lét értelme. Akkor miért is cserélnék le ezeket egy-egy kényelmesebb applikációra?

Mégis felvetődik a kérdés: ha a gyerekeinket óvjuk az internet sötét bugyraitól, a fake newstól, a túlzott géphasználattól, vagy a veszélyes kitárulkozástól, akkor a nagyit miért nem?

Nos, az időseket a hírek jellemzően nem az interneten érik el, hanem sokkal inkább a tévéből, a rádióból, vagy még mindig a nyomtatott sajtóból tájékozódnak. Talán az utolsó generáció, amelynek érzelmi kötődése van a klasszikus médiákhoz. Jellemzően ami a tévében vagy az újságban van, az igaz, az interneten lévő hírek viszont „nagyon furcsa dolgok”. Szép lassan persze ez is változik. A nagypapa már elkezdte a telefonján nézegetni napközben a sporthíreket, de az igazi mégiscsak az esti összefoglaló a tévében, azt a világért ki nem hagyná.

Ami az adathalászatot, befolyásolást, csalást, átverést illeti, ott az idősek nagy ellensége az e-mail. Azzal valószínűleg a legtöbb idős tisztában van, hogy az OTP nem fog Messengeren vagy Viberen „adatfrissítést” kérni, annak viszont könnyen bedőlhetnek, ha ugyanez e-mailben, szépen fellogózott levélben éri el őket.

Ezzel foglalkozni kell, mert az e-mail számukra a hiteles világ része, hiszen aktív korukban már használták a munkahelyi kommunikációban. Az e-mail tehát a szemükben maga az online hivatalosság, hasonló a postaládában talált levelekhez, megszólítanak és elköszönnek benne, van dátum, pecsét, aláírás, szemben a közösségi médiával, ahol ezek a jegyek mindenhonnan hiányoznak.

Erre érdemes felhívni a nagyszülők figyelmét, egyebekben pedig örüljünk, hogy neteznek. Sok mindent átéltek már, tudnak magukra vigyázni, félelmeik pedig inkább túlzók, de semmiképpen sem könnyelműek. 

Steigervald Krisztián

Kiemelt képünk illusztráció