Mi a szexuális zaklatás? Pontosan hol húzható meg a határa?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint

zaklatásnak minősül minden olyan magatartás, ami a felnőtt szexuális érdeklődésének, vágyának kielégítése céljából használja fel a gyereket olyan tevékenységekre, amelyek nem a gyerek életkorának, fejlődésének megfelelőek.

Ebbe beletartozik minden, amit a gyerek nem ért teljesen, és amihez ezért nem adhatja a valódi hozzájárulását. Ilyen, ha a felnőtt megfogja a gyerek cicijét, ha megerőszakolja, de az is, ha pornót néz előtte, vagy szándékosan a szeme előtt él nemi életet. A nemzeti jogszabályok általában figyelembe veszik az adott társadalmon belül élő tabukat is. Ha teljes definíciót akarunk adni, akkor a szexuális erőszak kizsákmányoló és kereskedelmi formáit is ide kell sorolnunk, mint a prostitúció, pornográfia, szexturizmus, gyerekek házasságra kényszerítése vagy a nemi szervek csonkítása.

Azaz a szexuális bántalmazás tágabb fogalom, mint hogy egy felnőtt lefekszik egy gyerekkel.

Az Európa Tanács 2009-es kutatása szerint, minden ötödik európai gyerek érintett a szexuális erőszakban. Ez hatalmas szám, de ebbe beletartozik minden zaklató tevékenység, ami nem feltétlenül jelenti, hogy a nemi szervek találkoznak. Az új büntető törvénykönyv a nemzetközi elvárások alapján új szabályozást vezetett be 2013-ban. Ennek megfelelően alapvetően három kategóriája lett a szexuális bántalmazásnak: ez a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak és a szexuális visszaélés. Ez utóbbit csak gyerekkel szemben lehet elkövetni, míg az első két kategóriában súlyosabb büntetést kap az elkövető, ha gyerek az áldozat. Mivel az új szabályok „szexuális cselekményről” beszélnek, ezért a szó hétköznapi értelmében vett nemi erőszakon kívül, ide tartoznak az egyéb szexuális tevékenységek is, mint az orális szex.

Gyerek az, aki 18 éven aluli?

Igen. De az egyes életkorok megítélése különböző. A magyar büntető törvénykönyv szerint 12 éves kor felett már lehet beleegyezéssel szexuális kapcsolatot létesíteni.

Egy felnőttel is? Egy 30 éves lefekhet egy 13 évessel?

Egy 12 éves egy másik gyerekkel (aki nincs még 18 éves) létesíthet úgy szexuális kapcsolatot, hogy annak nincs büntetőjogi következménye. Egy 30 éves, ha nincs kényszerítés, akkor egy 14 évessel fekhet le szabadon. A kényszerítés azonban nem csak fizikai erőszak lehet, hanem fenyegetés vagy zsarolás is: „megölöm a kiskutyádat, ha nem veszed le nekem a bugyidat.” A régi büntető törvénykönyv szerint egyébként nem 12, hanem 14 év volt a beleegyezéses szexuális kapcsolat alsó korhatára. Az kérdés, hogy ez a változás mennyire volt tudatos a jogalkotó részéről. Egyrészt a nemi érés valóban felgyorsult, a test egyre korábban érik. Másrészt azonban nagyon hiányzik a jó minőségű szexuális edukáció a gyerekek életéből; ennek meg kéne tanítani, hogy különbség van szerelem, szex, intimitás, testiség és pornográfia között.

A szexuális felvilágosítás ma olyan hiányos és sokszor olyan botrányos minőségű, hogy egy 13 éves ezzel nincs tisztában, és nem tudja, mit jelent valójában a beleegyezés egy ilyen helyzetben.

De akár azt is mondhatnám, hogy a „nemet mondás” képessége, vagy a tudatos beleegyezés úgy általában problémát jelent a mai magyar társadalomban – a szexualitástól függetlenül is.

Az esetek mekkora része derül ki?

A gyerekbántalmazások közül a szexuális erőszak marad leginkább rejtve. Itthon évente mintegy 700 szexuális erőszak esetében indul büntetőeljárás, a kutatások alapján azonban ennél sokkal magasabb a valódi esetszám. Sejtéseink szerint 100 esetből általában tíz derül ki a szülők vagy más felnőttek, a gyámhatóság, gyermekvédelem számára, de csupán egyben indul eljárás.

dr. Gyurkó Szilvia, gyerekjogász, aktivista, a wmn.hu szerzője

Noha gyerek ellen elkövetett szexuális erőszaknál hivatalból kellene megindulnia az eljárásnak (szemben a felnőttek sérelmére elkövetett ilyen bűncselekményekkel, ahol csak az áldozat feljelentésére kezdhet el nyomozni a rendőrség), mégis az alacsony esetszám, és a szexuális erőszak tünetei, mibenléte körüli bizonytalanság azt eredményezi, hogy az ellátórendszer nem tud vele mit kezdeni. Rendszerint mindenki halálra rémül, ha felmerül egy gyereknél a szexuális erőszak gyanúja, és ez gyakran szinte „megfagyasztja” a rendszert.

A szexualitás tabu Magyarországon, nem beszélünk róla, és nincs az a fajta rutin az eljárásban, ami akár fizikai bántalmazásnál, akár ma már a családon belüli erőszaknál létezik.

Gyakran elindul egyfajta óvatoskodás, hogy mit lehet tenni, mik a következmények, ha mégsem igaz a gyanú.

Sokszor felmerül, hogy hamis a vád, a gyereket betanították, képzeleg… Tényleg olyan nehéz bebizonyítani az abúzus megtörténtét?

Először is attól függ, hogy mi történt, és persze, hogy hány éves a gyerek, és milyen jellegű szexuális erőszak vagy visszaélés áldozatává vált. Általánosságban azonban elmondható, hogy nagyon nehéz az ilyen ügyekben a bizonyítás. Ennek fő oka, hogy nincsenek tanúk. Adott az elkövető, aki megfélemlíti, manipulálja az áldozatot, és az áldozat, aki rendszerint szégyelli, ami történt, és magát hibáztatja, hogy ha másképp viselkedik, akkor ez nem történik meg. Ezt súlyosbítja, hogy

az esetek 90 százalékában a gyerek számára ismert személy (családtag, barát, hozzátartozó, más ismerős) követi el a szexuális erőszakot,

és a gyerek nulla pillanat alatt azt is leveszi, hogy nem vádolhatja meg a nagypapát az anyja előtt, mert nem hisznek majd neki, vagy miatta fogják lecsukni a nagypapát, amit meg nem szeretne.

Miért közeledik szexuálisan egy felnőtt egy gyerekhez?

Két igen elterjedt mítosz van, amit el kell oszlatni. Az egyik, hogy mindenki pedofil, aki gyerekkel szemben szexuális visszaélést követ el. A pedofilok valójában ezen cselekmények egy–hét százalékáért felelnek. A gyerekkel szembeni bűnelkövetők többsége nem, vagy nem exkluzív pedofil, azaz nem csak a serdületlen gyerekek iránt tud szexuális vágyat érezni. Az elkövetők nagy részének mindegy, kivel fekszik le; vagy kihasználja a lehetőséget, hogy egy gyereket könnyen megkaphat, vagy a családi dinamika úgy alakul, hogy a feleséggel már nem, de a gyerekekkel igen.

A másik tévhit, hogy csak lányokkal fordul elő. Ezzel szemben az áldozatok harmada fiú, akiknél még nagyobb a látencia, mert még jobban szégyellik, és még kevésbé érzik úgy, hogy beszélhetnek erről. Az elkövetőkről még érdemes megjegyezni, hogy egy részük maga is bántalmazott volt gyerekkorában. De persze nem lesz minden bántalmazottból bántalmazó.

Nagyobb veszélyben vannak a kihívóan öltözött kislányok?

Nem ezen múlik. Vannak elkövetők, akik pont a gyerekes külsőre indulnak be. De általában a védtelenség, törékenység számít – ha az elkövető azt gondolja, hogy „na, nála megtehetem, mert meg fogom úszni.” Ha valaki vadászik, akkor arra hajt, akit könnyű elkapni. Egyébként

a kihívó öltözködéssel kapcsolatos sztereotípiákat nagyon fontos lenne eloszlatni,

mert azt sugallják, hogy az áldozat tehet arról, ami vele történt, és ezzel csökkenti az elkövető felelősségét.

Kik vannak veszélyben?

Veszélyeztetettek azok a gyerekek, akik keveset tudnak a szexualitásról, akik nem ismerik a testüket. De veszélyeztetettek az elhanyagoltak, az érzelmileg bántalmazottak, a rideg, szeretetlen környezetben felnövők is, vagy akiknek valamilyen kötődési problémájuk van. Ők azok, akik a legkönnyebben elhiszik valakinek, hogy „de én szeretlek, azért nyúlok a bugyidba.” Aki megélte a valódi szeretetélményt, az nem fog azonnal elmenni egy kedves idegennel.

Kockázati tényező még, ha a gyerek súlyosan bántalmazott, mert megtanulja, hogy az ő teste nem szentség, nem érték, azzal bármi megtörténhet. A szexuális kizsákmányolásnál (prostitúció, pornográfia) fontos kockázati tényező a szegénység és az abból eredő kiszolgáltatottság.

Természetesen nem minden veszélyeztetett gyerekből lesz áldozat. A szexuális erőszaknak is van dinamikája, bele lehet csúszni, de el is lehet kerülni. És nagy különbségek lehetnek abban is, hogy valójában mi történt. Más hatása van az erőszaknak, ha egyszer történt meg, mint ha többször, és az is nagyon sokat számít, hogy tudott-e valakivel beszélni erről az áldozat, vagy teljesen egyedül maradt ezzel a borzasztó élménnyel.

Eszerint egy szerető családi háttér meg tud védeni?

Ez az egyik legfontosabb védelem, amit adhatunk. Az dől be könnyen a bántalmazó manipulációjának, akinek nincsenek valódi szeretetélményei, aki nem tud viszonyítani. Az érzelmi elhanyagoltság nagyon magas kockázatot jelent. Fontos még, hogy

a szexualitás, a test érése ne legyen tabu a családban, és lehessen erről beszélni.

Volt pár éve egy ügy, ahol a szomszédban lakó mostohanagyapa zaklatta az óvodáskorú gyerekeket éveken keresztül. A szülők sírva mesélték, hogy elképzelni nem tudták, hogy ez előfordulhat, sose volt téma otthon a szexualitás, a szülők nem meztelenkedtek, a kisfiút és a kislányt külön fürdették. És sajnos azt kell mondani, hogy éppen ezért történhetett meg. Ez a fajta tabusítás kedvezett annak, hogy a szomszédban lakó „nagypapa” három évig bántalmazhatta a gyerekeket, és a szülők maguk vitték át őket, hogy vigyázzon rájuk.

Ma a gyerekek általában zéró testtudatossággal kerülnek ki az iskolából, nem ismerik a saját testüket és annak működését, nincs általánosan elfogadott elnevezése a női nemi szervnek. Angliában vagy Hollandiában minden óvodás megtanulja, hogy az alsóneművel fedett testrészeihez nem nyúlhat senki, de még az orvos is szól, és engedélyt kér, mielőtt sztetoszkóppal megvizsgálja a gyereket. Ezzel segítenek a gyereknek, hogy megtanulja mit jelent az, hogy „intim testrész” és hogy kellő önbizalommal, magabiztossággal nemet tudjon mondani később egy bántalmazó helyzetben, vagy legalábbis érzékelje, hogy ami történik az nincs rendben és segítséget tudjon hívni.

Mik a tünetek, honnan veheti észre egy szülő, pedagógus, szakember, ha bántalmazták a gyereket?

Nagyon egyértelmű tünet, ha a gyerek nem az életkorának megfelelő tudással bír a szexualitásról, ha életszerűen elbeszéli a történteket, nemi betegsége, felszíni sérülései vannak, vagy átszexualizált az egész működése. A szexuális trauma mellett viszont más problémának is jele lehet az evészavar, az alvászavar, a testképzavar, mikor a kamasz megpróbálja elrejteni a testét, hirtelen meghízik. Vagy éppen elmegy abba az irányba, hogy prostituálja magát.

Milyen felnőtt lesz az abúzus elszenvedőjéből? Vannak-e későbbi hatásai?

Egy gyerekkori bántalmazásnak szinte mindig van kihatása a felnőtt életre. A gyerekkori élményeink ugyanis szükségszerűen nagyobb hatást gyakorolnak ránk.

A szexuális erőszak a gyerek áldozatok felnőttkori párkapcsolatára is jó eséllyel kihat.

Ezért sok bántalmazott akkor megy el terápiára, ha lesz egy komoly kapcsolata vagy gyerekvállalás előtt áll, és fel akarja dolgozni azt, ami gyerekként történt vele. Ezenkívül a gyerekként szexuális visszaélést elszenvedők felnőttként is kiemelt kockázattal válnak szexuális erőszak áldozatává.

Időnként nagy sajtóbotrányt vált ki egy-egy eset. Ez segít oldani a téma tabujellegét, vagy némi felhördülés után elfelejtődik?

Mindenképp segít. Az áldozat oldalán jelen van a trauma és az amiatt érzett szégyen: azt gondolja, hogy ő a hibás a történtekért, és egyedül van vele. Nem véletlen, ha kirobban egy ilyen botrány, akkor más hasonló ügyek is kiderülnek, például egy gólyatábori erőszaknál mások is jelentkeznek hasonló történettel. Az az érzés, hogy ez másokkal is előfordul, erről lehet beszélni, sokat segít, fellélegzést adhat a trauma és szégyen dinamikájából. Ha a médiabotrány nem merül ki a cikkekben, hanem indul egy eljárás is, vagy van más következménye a dolognak, az még többet segít, hiszen azt üzeni az áldozatnak, hogy ez nem a te hibád volt, hanem azé a rohadéké, aki ezt megtette veled. Persze mindehhez az is kell, hogy kellő érzékenységgel és empátiával nyúljon a sajtó az ügyhöz, és ne csak azt lássák meg benne, ami a szalagcímbe kerül, hogy egy felnőtt megdugott egy gyereket.

Mártonffy Zsuzsa