Látszólag nagyon egyszerű az egész. Minden gyereknek joga van az egészséges növekedéshez, és ahhoz, hogy az állam (és a felnőttek) mindent megtegyenek annak érdekében, hogy megóvják őt az egészségre káros hatásoktól. Ebbe a körbe tartozik (megannnyi más mellett) az alkohol is.

A gyerekkor a 18. életév betöltéséig tart. Mindenki tudja, hogy itthon 18 éves kor alatt nem vásárolhatnak a gyerekek alkoholt. Azt azonban kevesebben tudják, hogy beleegyezéses szexuális kapcsolatot már egy 12 éves gyerek is létesíthet, 16 évesek (engedéllyel ugyan), de házasodhatnak, arról nem is beszélve, hogy a büntethetőség korhatára is (a legtöbb bűncselekményre) 14 év.

Ebben a rendszerben tehát azt feltételezzük, hogy egy gyerek vígan el tudja dönteni, hogy kivel kufircol, kivel köti össze az életét és persze felelősséget kell hogy vállaljon ha valami büntetendő cselekményt elkövet, de azt valahogy mégsem gondoljuk, hogy rábízhatnánk, megiszik-e egy pohár sört.

Így első ránézésre is elég izgalmasnak tűnik ez a rendszer, azonban ha egy kicsit tovább ásunk, akkor az is előtűnik, hogy hiába a szigorú törvényi szabályozás, valahol rés van a pajzson, mert

a gyerekek 80%-a élete első alkohollal kapcsolatos élményét így is megszerzi még a középiskolai évek alatt

(azaz akkor, amikor legálisan nem is juthatna ilyen italhoz). Egyes kutatások szerint pedig az első ivással kapcsolatos élmény a 12-17 éves korosztályban valahol a 13-14. életév körül történik. Általában ez az a kor, amikor a szülő először elengedi a gyerekét egyedül bulizni.

Tévedés ne essék, nem amellett szeretnék érvelni, hogy az uzsonnáscsomagba mostantól kerüljön a szendvics mellé egy kupica pálinka is, csak szeretném jelezni, hogy némiképp ellentmondásos (hovatovább cinikus) az a rendszer, ami ilyen eltérő felelősségi határokat, elvárásokat és következményeket állapít meg. Arról nem is beszélve, hogy

Grand Canyon méretű szakadék van a jog által elvárt állampolgári magatartás (teljes absztinencia 18 éves korig) és a valóság között.

Ez pedig nem jó.

Az egyik oldalon van tehát az az üzenet, amit a teljes alkohol tilalom jelent (és ami azt is magában hordozza, hogy a felnőttek teljes önmegtartóztatást várnak el a gyerekektől). A másik oldalon meg van egy (legalábbis ellentmondásos) felnőtt világ, amiben különböző szintű elvárásokat fogalmazunk meg a gyerekekkel szemben, de úgy egyébként valahol természetesnek is vesszük, ha a tinédzser gyerekünk sörszagút böffent egy pénteki buliból hazatérve. Valahol még emlékszünk, hogy ez velünk is így volt. Ezért aztán a gyerekek nagyfokú érintettsége, a szülők saját élményei és fiatalkori tapasztalatai is abba az irányba mutatnak, hogy egyrészt elnézőek vagyunk az iránt, ha egy tizenéves alkoholt fogyaszt, másrészt ez egy klaszikus vitafelület a szülők és a gyerekek között. (Leggyakrabban ezzel a kezdő felütéssel: „Ameddig az én házamban laksz...”) Ez akkor is így van, ha a szülők ritkán gondolnak bele, a saját (ivással, alkoholfogyasztással kapcsolatos) mintái mennyiben teszik hitelessé (vagy hiteltelenítik őt el), amikor a sikerét ünneplő, suli után lazuló, csajozó/pasizó gyereke is olyan társas szórakozást választ, aminek bizony része az alkohol. Azaz

gyakorilatilag nem csinál mást, mint amit a szüleitől látott.

Jó lenne egyszer végigbeszélni, hogy mit is gondolunk az alkoholról és az ivásról. Miért démonizáljuk 18 éves kor alatt, és miért tartjuk teljesen rendben lévőnek ha valaki 18 éves és egy napos? Támogatjuk (főzzön bárki pálinkát)? Reklámozzuk (büszke borivó nemzet vagyunk)? Elfogadjuk (mert egymillió alkoholista országa vagyunk)? Vagy tiltjuk (ha gyerek vagy)? Mit kezdünk a gyerekkel ha piál és mit ha füvezik? Mit gondolunk arról, hogy egyre több (és egyre meggyőzőbb) kutatási adat beszél arról, hogy az alkohol mennyivel rombolóbb mint a könnyűdrogok? Hogyan viselkedek szülőként és mennyire esek pánikba ha a gyerekemet édeskés, citromos illat lengi körül és hogy reagálok ha dől belőle a piaszag? Mit tudnak valójában a szülők az alkohol és a drogok hatásairól és lehetséges következményeiről? Hogyan értékeljük azt, hogy kutatások szerint azok a családok, ahol a gyerekektől teljes absztinenciát várnak el, sokkal nagyobb arányban futnak bele alkoholproblémákba, mint azok a családok, ahol a szülők jelenlétében próbálja ki a gyerek először az alkoholt? Mennyiben szól ez az egész a bizalomról, a szülő-gyerek kapcsolatról, az elég jó kommunikációról és mennyiben a szabálykövetésről? Elképesztően fontos kérdések. Leginkább azért, mert

ha valamit nagyon nehezen tűrnek a gyerekek, az az álszentség és a kettős mérce. Lázadnak is hát ellene rendesen.

Mindent összevetve nyilván nem lehet kérdés, hogy kaphat-e egy gyerek ma Magyarországon 18 éves kora alatt alkoholt. Mert nem. Az viszont ha lehet még fontosabb kérdés, hogy mit teszek szülőként, ha valami rejtélyes oknál fogva az a büdös kölyök mégis ivott...

Dr. Gyurkó Szilvia

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Stefano Carnevali