–

Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. Válság hatására kevésbé ismert erőtartalékunkkal, részünkkel ismerkedhetünk meg, ami háttérben maradna, ha nem lenne krízis.

2. Az összeomlást mindig építkezés, valami új, valami más követi.

3. A mostani helyzet nagyon sok indulatot hozott felszínre az emberekből. Ez azonban teljesen érthető, hiszen azok az alapvető, stabilitásra vonatkozó vágyaink kérdőjeleződtek meg, mint az egészség, a szabadság, az, hogy van-e megfelelő keresetünk, megmarad-e a munkánk, el tudjuk-e látni magunkat. Egy ilyen válság pedig felerősít minden feszültséget.

4. Az ember akkor tud félelmi helyzetben is jól reagálni, ha nem ítéli el magát azért az érzelmi reakcióért, amit az adott helyzetre ad. A félelem miatt megélt szégyenérzet hatására ugyanis olyan ösztönös, zsigeri választ adhatunk, ami nem minden esetben az értékrendünket fogja tükrözni. Ha megtanuljuk elfogadni, hogy jogunk van félni, dühösnek lenni egy helyzetben, azzal önmagában egy külső perspektívába helyezkedünk: az ítélkező perspektívájából a megfigyelőébe, ami sokszor elég ahhoz, hogy megfelelő választ adjunk a helyzetre.

5. Ahogyan magunkról gondolkodunk, erősen meghatározza, hogy meddig tudunk eljutni a célunk elérésében.

6. A lelki alkalmazkodóképesség megteremtése során sok múlik azon, hogy a szüleink hagytak-e minket kerülőutakat tenni, vagy hogy megengedtük-e magunknak, hogy kilépjünk a keretekből, amikben gondolkodunk.

7. Azt, akinek az ehhez hasonló krízishelyzetekben rugalmas keretei vannak, aki rugalmas keretekben képes gondolkodni, kevésbé fenyegeti az összeomlás veszélye.

8. A veszteség, a harag olyan döntések miatt, amiken már nem tudunk változtatni, nem visz előre – olyan fókusz, ami gyengít.

9. Megélni, hogy csak magunkra számíthatunk, erőt ad – de nagy szomorúság is.

10. Két dolgon érdemes elgondolkodni: mi az, amit teszünk, de nem kellene, mert hátráltat minket, és mi az, amit nem teszünk, de kellene – ezek nagyon fontos kérdések.

Tartsatok velünk!

Al Ghaoui Hesna