Panaszkodom, tehát vagyok? – Így szemeteljük tele nap mint nap egymás életét
Te hogyan állítod le a notórius nyavalygókat?
Te hogyan állítod le a notórius nyavalygókat?
Ha utálod, hogy telemarketingesek hívogatnak, és a postaládád csurig van szeméttel…
Volna még hová fejlődnünk.
Hiszen én csak jobban a tudom a tanárnál, hogyan kellene tanítani a gyerekemet!!! Vagy nem...? Vagy nem.
Árad a panasz. Az önsajnálat. A népítélet. Az irigykedés. A sóvárgás. A másra mutogatás. Mindig másra. Náray e heti szubjektíve arról, hogyan döngöljük magunkat egyre lejjebb „az irigység, a féltékenység, a düh és a gyűlölet birodalmába."
Ahogy egyre-másra bukkannak fel a különféle alternatív módszerek és oktatási intézmények, úgy lesz egyre fontosabb rendet rakni a fejekben: nézzük, mit is kínálnak valójában az újfajta iskolák a szülőknek és a gyerekeknek.
Nem minden iskolában jelenti azt a gyerekek étkeztetése, hogy ezzel egy nagy, mindennapos terhet levettek a szülők válláról. Sőt! A múlt évezredből itt maradt ósdi rendszer miatt olykor több fejfájással jár a menzáztatás, mintha magunk főznénk a gyerekekre. Ráadásul sok helyen azt sem lehet tudni, mi kerül a tányérra.
Miért van az, hogy csak akkor megyünk pszichológushoz, amikor kiderül, hogy nem azért fáj a gyomrunk, fejünk, derekunk, mert valamilyen szervi elváltozás áll a háttérben, hanem a lelkünket kellene karbantartani? A lélek egy láthatatlan szerv ugyan, de az egyik legfontosabb. Rajta keresztül üzen a testünk arról, ha baj van.
Azóta, hogy szerzőnk, Gina bejelentette a panaszmentes 21 nap kihívást, ezrek csatlakoztak hozzá, még a rádióba is meghívták beszélgetni. Ami nem jelenti azt, hogy neki úgy megy a panasztalanság, mint a karikacsapás. Tíz nap alatt ötször indult nála újra a számláló...
A wmn.hu szerzője, Gina új kihívásba fogott. Megfogadta, hogy szakít a „panaszkultúrával", és 21 napon át egyszer sem panaszkodik. Mi egyrészt nagyon kíváncsiak vagyunk, mi lesz ebből, másrészt erősen gondolkodunk, ne csatlakozzunk-e hozzá? Ez ám az igazi kihívás!