Címke: önértékelés

Mások sikerei motiválhatnak is bennünket, de ha állandóan azt figyeljük, miben jobbak mások nálunk, az idővel rombolhatja az önértékelésünket. De miért csináljuk ezt? És hogyan szokhatunk le arról, hogy folyamatosan másokhoz mérjük önmagunkat?

Fanni tubuláris melldeformációval született, amelynek plasztikai korrekciójához hosszú út és hét operáció vezetett, de a rendellenesség az önértékelésére és a párkapcsolataira is erősen hatott.

Bár a mérgező mondatok általában a kinézetünkkel, a teljesítményünkkel, az érzelmeink kifejezésével kapcsolatosak, valójában nem rólunk szólnak. Mire érdemes figyelnünk, hogy ne adjuk tovább őket? Pszichológusokat kérdezett Simon Eszter.

Azt érzed, mindenkinél lelkiismeretesebben kell dolgoznod, hogy ne derüljön fény az inkompetenciádra? Ha jó eredményt érsz el, csak szerencséd volt? A kudarctól való félelemre túlkompenzálással vagy halogatással reagálsz? Ez esetben van egy rossz és egy jó hírünk: imposztorszindrómával küzdesz, viszont nem vagy vele egyedül, és van is rá megoldás.

Olvasónk szakított a Facebookkal. Igaz, a Facebook nem szakított vele. A detox bonyolultabb, mint gondolnánk.

A bőrünk állapota gyakran stressz forrása, de a minket érő stressz is meglátszik a bőrünkön – ahogyan a sérüléseink, az elfojtott feszültségeink, a testünkben lévő gyulladások is. Mi mindent jelenthet az ekcéma, a pikkelysömör, az akne, a túlzott izzadás vagy a hajhullás? És hogyan visz közelebb a megértés a tünetek enyhítéséhez? Új podcastunkban dr. Kiss Dorottya bőrgyógyász, pszichoterapeuta-jelölt.

Fényképész kollégánk évek óta foglalkozik művészi aktfotózással. Általában olyan nők érkeznek hozzá, akiknek a testén betegségek, traumák, szülések hagytak nyomot. A velük való munkáról mesél, miközben képeket is mutat:

Van, hogy egy interjú csak egy érdekes beszélgetésnek indul, aztán váratlanul felkavaró fordulatot vesz. Anna Eszter beszélgetése pszichológus édesanyjával pont így alakult.

„Azt a szerelmet fogadjuk csak el, amiről elhisszük, hogy megérdemeljük.” Ugye, erre sosem árt emlékeztetünk magunkat?

„Hosszú éveken keresztül próbáltam másoknak bizonygatni, hogy érdemes vagyok a figyelmükre, egyúttal a szeretetükre. Reménykedtem, hogy ha mindent jól csinálok, akkor majd szeretni fognak. Valójában soha nem éreztem azt, hogy valakire támaszkodhatnék, hogy valaki meghallgatna, megértene és együtt érezne velem. A sors fintora, hogy ugyanígy bántam saját magammal is, és végül ez juttatott el a segítségkérésig.”