„A papucsomat vesztettem el a kútban (mert beleestem). Pedig már felfelé menet voltam a vízben, de megijedtem, hogy anyám megöl, ha EZT a papucsomat IS elhagyom, és visszamerültem érte.” Hogyan folytatódott a sztori? Olvasd el!
Szívmelengető történetek, és egy igazán „filléres emlék” Jocó bácsitól!
Kristóf és Nimi egy rendhagyó karácsonyi ünneplés után nagy elhatározásra jutott: „Egy esztendőn át, jövő karácsonyig nem vásárolunk semmit, amire nincs feltétlenül szükségünk.” Hogy miért és hogyan szeretnék ezt megvalósítani, azt elolvashatjátok itt:
Sorozatunkban ma Csepelyi Adrienn személyes tárgyai következnek. Gyere, lesd meg őket te is!
Dobozok, amiknek nem lehet ellenállni, a gyerekkor elsuhanó árnyéka, és a múzsa, ami az alkotást segíti… ezek Gyárfás Dorka kedvenc darabjai az otthonában.
Hosszú út vezetett addig, amíg Gyárfás Dorka elengedte a tárgyakhoz fűződő érzelmi köteléket.
Vajon az autóink és a telefonjaink tényleg mindenkinél jobban „ismernek” bennünket? Tóth Flóra, aki a legtöbb tárgytól könnyedén megválik, az autóit és a telefonjait mindig megsiratta. Úgyhogy most az extársaira emlékezik.
Miért ragaszkodunk néha olyan tárgyakhoz, amelyeknek látszólag semmi hasznuk – és miért válunk meg könnyedén mástól, ami annyi mindenre jó volna még? Mert az emlékek őrzése nem racionális kérdés, hanem szívbéli.
Itt a tavasz, mindenki takarít, pakol, selejtez. Kurucz Adriéknál is lomtalanítás van, és most elmeséli, hogyan változott az évek során hippiből a saját, konyharuha-gyűjtögető nagymamájává, amely folyamatot a férjének sem egyszerű követnie, még úgy sem, ha van hozzá ideológia.
Nektek is hasonlóan nehéz volt új lakásba költözni, és otthagyni a régit, mint Jocó bácsinak?