Két nappal ezelőtt Dunakeszin egy férfi meggyilkolta volt feleségét, közös gyereküket és volt anyósát. Úgy tűnik, nem lehet elégszer elmondani: nem, nem szerelmes volt! Olvassátok el Csepelyi Adri írását, nagyon fontos!
„Kim Wall szülei […] visszaemlékeztek arra, mennyit izgultak lányukért, amikor Kolumbiában, Haitin vagy, mondjuk, Észak-Koreában dolgozott. Rémálmaikban sem gondolták volna, hogy éppen a szülővárosától néhány kilométerre lesz egy brutális gyilkosság áldozata, amikor egy dán nemzeti sztárral, egy elismert feltalálóval, egy tervezőzsenivel, egy TED-előadóval találkozik.”
Egy elfeledett nő a hatalmas sztár árnyékában, aki élete végéig szerette négy gyereke apját.
Csinos formák az Instagramról, és ami mögötte van.
„Áldozatnak lenni ma Magyarországon küzdelmet jelent, küzdelmet magadért, másokért és az igazságért.”
Lányos szülők, fiús szülők! Ezt itt mindenki olvassa el:
Színes bőrű tanuló az osztályban. Pontos látlelet a közhangulatról.
Árthat-e magának az áldozat, ha nem beszél róla? Árthatnak-e az emberek, akiknek elmondja? És meg kell-e bocsátania?
Mégis, hogyan fogjon hozzá az ember, ha szeretne segíteni valakinek, akit szeret? Mit mondjon egy áldozatnak? Mire figyeljen? Dr. Gyurkó Szilvia a segítőknek próbál segíeni. (Vagyis mindannyiunknak...)
Ha egy átlagos, szerencsésebb múltú embernek is ökölbe szorul a keze az alábbi esetek miatt, vajon mit szólhat hozzá egy olyan nő, aki személyesen is érintett a témában?