„Figyelmeztettem, hogy el fogunk hidegülni egymástól. Nem vette komolyan. Mondtam, hogy el fogom hagyni. Nem vette komolyan. Mondtam, hogy nem fogok boldogtalan házasságban élni, inkább elválok. Nem vette komolyan.”
Ugyan hozzá lehet szokni, meg fel a fejjel, meg bárkivel megtörténhet, mondják… de valójában miért is kéne ezt elfogadni? Csak mert mindannyiunkkal megesik?
„Ránézésre” nem lehet kiszűrni a potenciális szexuális bántalmazókat és pedofilokat. Ami nem jelenti azt, hogy feltartott kézzel, elfordított fejjel, befogott orral továbbsétálni a legjobb megoldás. Dr. Gyurkó Szilvi szerint ez a dolog mindenkin múlik egy kicsit – vagy jobban. Olvassátok el, fontos:
És nem. Ez nem „már megint” a nőkről szól. És nem is a migrációról. Vagy a genderről.
Minden tizedik magyar gyereket veszélyeztet az otthoni bántalmazás – most jobban, mint bármikor. A gyermekvédelem csak korlátok között működik, a családok nagy része pedig össze van zárva. A védelem a közösségeken (is) múlik.
Egy személyes, de fontos reakció a hét másik hírére.
„Férfiról vagy nőről van szó, nem számít, a bántalmazás nem ismer biológiai nemet – legfeljebb az eszközök mások.” Súlyosak a vádak a Vígszínház igazgatója, Eszenyi Enikő ellen, az időzítés sem véletlen. És az összefogás sem. Gyárfás Dorka elemzi a helyzetet:
Az első alkalom, amikor vágyat ébresztesz valakiben. Pedig még gyerek vagy.
Mi kell ahhoz, hogy végre az áldozatoknak is lehessen igazságuk?
Szentesi megnézte a zaklatás, erőszak, hatalom kérdéskörét körbejáró Jennifer Aniston – Reese Witherspoon-féle sorozatot, a The Morning Show-t. És ezt gondolja róla: