M. Night Shyamalan már megint elhúzta az orrunk előtt a mézesmadzagot egy izgalmasnak tűnő alapötlettel, hogy aztán tönkrevágja az egészet a logikát dacból mellőző történettel, egybites karakterekkel, és a feszültség teljes hiányával. Csakhogy ezúttal nem a lóláb, hanem egy komplett ménes lóg ki a színfalak mögül!
A Kudarcok Múzeumában olyan termékeket mutatnak be, amik hatalmasat buktak. A kiállítás itthoni megvalósítása azonban kritikán aluli.
Tanulság: ha az egyik kedvenc színészed szerepel egy rossz filmben, attól az még nem lesz jó, de segít, hogy kibírd a vége főcímig.
Grant Singer első rendezése nem lett kiemelkedő alkotás, ám Benicio del Toro miatt mégis érdemes megnézni:
Ha a Sötét Démon valóban a negatív érzelmekből táplálkozik, akkor a nézőtéren ülőkből degeszre tömhette magát.
Szabó Anna Eszter megnézte Bodó Viktor új rendezését, A csoportot. Ilyennek találta:
Bármilyen alacsonyak voltak az elvárásaink, a Meg 2. – Az árok sajnos még azokat sem tudta megugrani:
Hugh Grant is csak illuminált állapotban tudja végignézni a táncolós jelenetet, amelytől még mindig rosszul van.
Craig Foster dokumentumfilmes egy napon „megismerkedik” egy polippal, ami első pillantásra lenyűgözi, és arra ösztönzi, merüljön le minden egyes nap. A poliphoz. Innentől kezdve, míg Foster a polipot és rajta keresztül önmagát figyeli árgus szemmel, mi tanúi lehetünk egy meglehetősen bizarr kapcsolatnak. Kritika az Oscar-díjas Tanítóm, a polip című dokumentumfilmről.
„Élénken emlékszem az énekórai megaláztatásokra. A vasárnap délutántól jelentkező enyhe gyomorgöcsre, aztán az izzadt tenyérre a hétfői óra előtt, a remegő térdekre, ahogyan fölállok, és nyekergő hangon belekezdek a legutóbb tanult dalba, miközben a jobb érzésű osztálytársaim próbálják visszafojtani a kuncogásukat, a tanár pedig faarccal áll, és a »felelés« felénél leültet egy hármassal.”