Címke: kivándorlás

Görcsi Péter első regénye, a Várni a 29-esre azt a temérdek magyar fiatalt képviseli, akik feladták az itthoni küzdelmet, és inkább külföldön kezdtek új életet. A könyv nem romantizálja a kivándorlást, nem ácsol kolbászból kerítést a külföldi létnek. Érzékenyen mutatja be azokat a dilemmákat, amikkel egy harmincas magyar ember küszködik, aki inkább bevállalja a fizikai munkát, a kényelmetlen lakhatást a szabadságért cserébe.

„Az otthon nem egy földrajzi hely, hanem egy hely a szívemben, amit érzek, amikor rágondolok.” Gyerekektől származó szívszorító mondatok egy új kötetből, amit Both Gabi ajánl figyelmetekbe:

Új-Zéland népszerű célpont a világvégevárók körében, amióta elterjedt, hogy az egyik legbiztonságosabb pontja a bolygónak. De nem csak ilyen okból érkeznek bevándorlók, köztük magyarok is oda. Iliás-Nagy Katalin érintetteket szólaltatott meg riportjában.

„Olyan gyorsan telik az idő, én meg versenyt futok vele, és megszakad a szívem, hogy egyiküket sem látom felnőni.”

„Néha komoly kételyeim vannak, hogy alkalmas vagyok-e még nővérnek? Sokszor érek a határára annak, hogy elsírjam magam, és ilyenkor ki kell mennem a szobából, kórteremből. Most is így teszek.”

Nagyon őszintén a külföldi újrakezdésről.

Anna Esztert tegnap esti cikke után az olvasók egy része verbálisan „keresztre feszítette”, a barátai pedig elkezdték félteni. Úgyhogy írnia kellett még egyet.

A kérdés az is, hogy mihez kezdünk azzal a tengernyi kiábrándult fiatallal, akik mindennek ellenére, de bátran itthon maradnak. Ebben.

Egy kérdés, amire nincs jó válasz. Vagy van? Szerintetek?

Ha épp azt fontolgatnád, hogy most indulsz világgá...