Meddig határoz meg minket az, ami gyerekkorban történt velünk? Szakíthat-e valaki az erőszak transzgenerációs mintájával? Hová épülnek be az emlékek, és merre van a kiút? Velőtrázó írás, mindenki olvassa el:
A titkok, a hatalom, az áldozathozatal kultúrája… Dr. Gyurkó Szilvia írásából kiderül, miért kell jobban odafigyelni a gyerekeinkre, mint valaha.
Ha a boldogtalanság hatalommal párosul, annak beláthatatlan következményei lesznek…
Előre kitervelt aljas szándék…
„Tizennyolc éves koromban az élet úgy gondolta, dob nekem egy vasmacskát, én pedig naivan elkaptam.”
Van, aki úgy érzi, „kiheréli a férfiakat” a sok túlzó vagy hamis zaklatási vád, és az egész #metoo most már túl sok, átesett a ló túloldalára. Hogy mi a túlzó vád, azt nem vagyunk hivatottak eldönteni. De az biztos, hogy a hazug módon farkast kiáltók tényleg beláthatatlan károkat okoznak egy elképesztően fontos mozgalomnak. Ezért:
De mi köze a gyerekjog(ászunk)nak Benedict Cumberbatch-höz?
Egy végletekig megosztott országban példátlan egységet kovácsolt valami: egy gyerek megölt egy állatot. A kívánatos következményt mindenki jobban tudta mindenkinél. A népharag első lángja ellobbant, itt az ideje, hogy a gyerekjogász egy picit más megvilágításba helyezze a történteket.
Hogyan védhetnénk meg a gyerekeinket az agressziótól?