Csontig hatoló szavak – avagy, hogyan nem ismertem fel a szóbeli erőszakot?
A szavak ölni tudnak. Lassan és kíméletlenül. Sokszor kíméletlenebbül, mint a tettek.
A szavak ölni tudnak. Lassan és kíméletlenül. Sokszor kíméletlenebbül, mint a tettek.
Tavaly a #metoo óta nem hihetjük (ha őszinték vagyunk magunkhoz), hogy aki hallgat, annak nincs mit mondania, vagy hogy nem érthető, ha valaki inkább némaságba burkolózik (pedig belül ordít és sír).
Sorosozás, gyerekverés, gyerekprostitúció, pedofil tanár, Taigetosz-törvény, bicskei gyermekotthon… volt mit védeni a gyerekvédőknek 2017-ben Magyarországon.
NEM. Egy gyereket nem ütünk meg. Akkor sem, ha a tévében azt mondják, hogy szabad.
Tükör. De még milyen.
„A szexuális erőszak áldozatai kirakják, hogy #metoo, engem meg nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hány meg hány területen kellene ugyanígy kampányt indítani azért, hogy a cinkos némaság és félrenézés megszűnjön.” Dr. Gyurkó Szilvia 15 éve foglalkozik szexuális erőszak-ügyekkel. Ez az ő írása.
Harc a szexuális ragadozók ellen.
Te mit teszel egy ilyen helyzetben? Ha elolvasod, kiderül, miért kérdezzük:
Te mit tettél volna?
Szeretet: „Már nem tudom, mit jelent ez a szó. Mert az elején valóban nagyon szerettem. Ő lett a sohasem volt apám... amíg először le nem cibálta rólam a ruhát.”