Szentesi Éva: Akasztott emberek – Novella
„Jól ismerem ezeknek a rajzoknak az összes vonalát, a grafit és a szén karcolásait a megsárgult papíron… ezerszer bámultam őket meredten, órákon keresztül, amíg az anyám vert ebben a szobában.”
„Jól ismerem ezeknek a rajzoknak az összes vonalát, a grafit és a szén karcolásait a megsárgult papíron… ezerszer bámultam őket meredten, órákon keresztül, amíg az anyám vert ebben a szobában.”
Mielőtt kényelemből ráragasztjuk másokra a stigmákat, képzeljük bele magunkat egy percre a helyzetükbe…
Gondolatok eleganciáról és kihívó öltözködésről, a más portája előtti sepregetésről, fenékpaskolgatásról, és arról, mi a férfi dolga.
Vajon miért hiszik még sokan, hogy bármit büntetlenül megtehetnek egy gyerekkel?
Még egyszer, századszor. És ha kell, százegyedszer is.
„Be lehet rendezkedni kényelmesen a szép embertelenségek otthonosságába. Mert mindent meg lehet szokni.”
Másfél millió áldozat, keresztre feszítés, nők hárembe hurcolása – a XX. században történt ez is.
Megfélemlíthetetlen krónikása volt egy erőszakos rendszernek – 48 évet élt.
„Tegyünk keresztbe a pedofiloknak! Neveljünk érzelmileg biztonságban lévő gyerekeket!” Dr. Gyurkó Szilvia írása.
„Tudomásul kell végre vennünk, hogy a családon belüli erőszak létezik, ha tetszik, ha nem. Mégpedig átlagcsaládok átlagotthonaiban. Csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele” – mondja a Születésnap című dán film kapcsán pszichológus szerzőnk.