Bár azt mondják, a nőnap több szempontból irritáló ünnep („ezzel a szál virággal kívánunk jó egészséget a hölgyeknek”), mégis rávettük Kende Anna szociálpszichológust és Peer Krisztina gyerekpszichológust, hogy együtt értékeljük a nők és lányok magyarországi helyzetét. Milanovich Domi interjúja.
Nem csupán nőnapon érdemeljük meg a figyelmet és a kikapcsolódást – egyetértesz?
„Éveken át abban mértem a saját értékem, hogy a férfiak, akiket le akartam nyűgözni, akiket meg akartam javítani és menteni, akiknek a figyelmére kétségbeesve vágytam, hogyan látnak és mit gondolnak rólam” – kollégánk írása arról, mit jelent megbarátkozni önmagaddal, a felnőtt nővel, aki vagy.
„Annak a férfinak, aki az év 365 napján nem különböztet meg, annak ezen a napon sem kell virágot adnia. Aki megkülönböztet, az ezen a napon se köszöntsön fel” – írja szerzőnk, és el is mondja az érveit.
Ti hogyan tudtok igazán pihenni?
Ilyen volt tegnap ez az elképesztően fontos és nagyon szerethető esemény, a 111. nőnap, ami viszont első volt abban, hogy ezúttal a nők jogairól is szólt. Arról, hogy ne haljon meg hetente legalább az egyikük a kapcsolati erőszak áldozataként, hogy ne legyen köztük kétszázezer bántalmazott, hogy ne minden ötödikük tapasztalja meg a nemi erőszakot élete során.
Találkozzunk március 8-án a Hősök terén! Vagy a számos csatlakozó város (Miskolc, Debrecen, Dunaújváros, Érd, stb.) testvéreseményein.
Nőnap volt. Vagy valami hasonló.
A három hurráév letelt, ma négyévesek lettünk, DTK pedig ennek tiszteletére nem fogta vissza magát.
Az élő történelmet hozza közelebb.