Pontok, emojik, tőmondatok – Szanaszét stresszeljük magunkat csetelés közben
Amennyire izgalmas, annyira frusztráló is lehet a folyamatos üzenetváltás valakivel. De vajon miért? Az egész az agyunk „hibája”!
Amennyire izgalmas, annyira frusztráló is lehet a folyamatos üzenetváltás valakivel. De vajon miért? Az egész az agyunk „hibája”!
„Tanítani akarunk, de nem mindegy, hogyan.”
Nem elég, hogy passzoltok, nem elég, hogy szeretitek egymást. Ha nem tudtok érzelmekről beszélgetni, óhatatlanul nőni fog köztetek a távolság.
Idegenekkel néha őszintébbek vagyunk, mint a barátainkkal, hozzátartozóinkkal. Miért van ez így? És miért gondoljuk, hogy mások nem kíváncsiak ránk? Pszichológus szerzőnk, Milanovich Domi járt utána ezeknek az elképesztően izgalmas kérdéseknek:
Néha a leghétköznapibb közös tevékenységek hiányoznak a legjobban. Törökországban élő szerzőnk arról mesél, miért fontos online zöldséget pucolni.
Hagyd, hogy szkeptikus legyen a gyerek! Igen, néha az agyadra megy. De akkor is azzal teszed neki a legjobbat, ha gondolkodhat, kérdezhet, vitatkozhat. A cikk végén hasznos gyakorlati tippekkel is szolgál szakértő szerzőnk.
A veszekedő szülők gyerekének magányáról és arról, hogy felnőve elkövetjük-e ugyanazokat a hibákat.
Fájdalmas, egyedi, sokszínű, elhallgatott, kikerült, elzárt. Ez a gyász. Ez és még sok más. Egy ennyire természetes folyamatot miért burkolunk homályba? A tabusítás csak béklyókat eredményez, megoldást nem kínál.
Hogyan lehet jól vitatkozni, hogy a másik valóban megértse, mit szeretnénk mondani, anélkül hogy megsértődne? Ennek jártunk utána Pataky Andrea pszichológussal.
„Ezek a mai fiatalok!” – csóváljuk a fejünket emberemlékezet óta. Miért is nem tudunk megértéssel, kíváncsisággal és nyitottsággal fordulni a fiatalabb generációk felé? Miért gondoljuk, hogy a bölcsek köve kizárólag a mi tulajdonunkat képezheti? – teszi fel a kérdést Doffek Gábor.