„Sok extremitáson kell túlesnünk, míg elérjük az arany középutat” – mondja Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember az egyre erősödő paraszociális kapcsolatokról és azok hatásairól.
Miért gondolkodunk napjainkban ennyire végletesen, miért alakulnak ki minden egyes témában szekértáborok? Hova tűnt az arany középút, és miért van ennyire nehéz dolga annak, aki árnyaltan próbálja látni a világot?
Egy átlagos munkavállaló óránként 13 percet tölt a közösségi médián, az appokról érkező értesítések, figyelemelterelések pedig évente mintegy 650 milliárd dollár bevételkiesést jelentenek az Egyesült Államokban működő cégek számára. Persze a produktivitás csökkenése csak egy szelete a problémakörnek – a kényszeres görgetést a mentális egészségünk és az emberi kapcsolataink is megsínylik.
Hogy lehet, hogy a közösségi médiában fiatalok tucatjai bújnak elő a névtelenség homályából, hogy arról valljanak, nincsenek barátaik? Terjed valami lassú, és alattomos vírus, amit a lehető legpontosabban magánynak lehetne nevezni? Wilson Luca írása.
Az ellene irányuló online bullying megkeserítette az egykori sussexi hercegné mindkét várandósságát. Döbbenetes: a Bot Sentinel jelentése szerint irányított, összehangolt gyűlölet- és dezinformációs kampány áldozata lett a hercegi pár.
Mióta váltak mások emlékei és érzelmei tokenekké, amiket szabadon válthat át a világ reakciókká és pénzzé? Mióta nem szentek mások emlékei a közösségi médiában?
December közepe óta nálunk is elérhető a Twitter, vagyis az X vetélytársának szánt Threads, de egyelőre homály fedi, mit is kellene vele kezdeni.
„Jobb esetben” csak egy kéretlen péniszfotó meg némi noszogatás, rosszabb esetben a személyes adatokkal való fenyegetőzés, szexuális kizsákmányolás vagy akár életveszélyes bűncselekmény. És minél fiatalabb az áldozat, annál vonzóbb az elkövetők számára.
Nemrég több tucat amerikai állam perelte be a Metát, meggyőződésük szerint ugyanis a cég tudatosan károsítja a felhasználóit, többek között épp a szépségszűrők használatával.
A közösségi médiában bárkivel összehasonlíthatod magad, és azon is állandóan dühönghetsz, ki milyen eszközökkel érte el azt, amit. Könnyű belesüppedni a rosszindulatú irigység és az időnkénti káröröm ismétlődő köreibe, de ha társadalomként ezt tesszük, pont a lényeg mellett megyünk el.