„Ugyan, fiam, hiszen mi nem is iszunk" – Kisgyerekként egy alkoholbeteg családban
Vajon hány (egykori) gyereknek ismerősek ezek a motívumok, ezek a karakterek, ez a tengermély fájdalom, amit a nagyszüleik szemében meglát?
Vajon hány (egykori) gyereknek ismerősek ezek a motívumok, ezek a karakterek, ez a tengermély fájdalom, amit a nagyszüleik szemében meglát?
„Szégyelltem, ahol laktam, és ahogy éltem. Akik megismerték a szüleimet, szinte azonnal elhagytak” – meséli olvasónk, akinek valóban pokoli utat kellett bejárnia, míg megtanulta, hogy a szülei hibáiért, a szörnyű gyerekkoráért nem ő a felelős.
A gyermekvédelem statisztikái szerint évente húszezer gyerek válik valamilyen – érzelmi, fizikai, szexuális – bántalmazás áldozatává. Ám attól, hogy valaki védelmet kér, sajnos egyáltalán nem biztos, hogy megszűnik a gyötrelem, sőt…
111 éve született Tennessee Williams, akinek egyik leghíresebb műve A vágy villamosa. A darabból készült hollywoodi változatot az Amerikai Filmintézet a 47. legnagyszerűbb filmként tartja számon.
„Ez a könyv nem csak Glasgow-ban játszódik. Hanem minden olyan otthonban, ahol valaki olyan módon pusztítja önmagát, hogy az az összes vele élő életét tönkreteszi.”
Nagyon sok olyan, akár netes anyaközösség van, ahol a „minden nap Merkúr retrográd” poénkodás mellett állandó vicc tárgya, hogy a nap mely szakában nem gáz legurítani egy fröccsöt, ha már nem bírod. De mi van azokkal, akik tényleg azért isznak, mert már nem bírják?!
Vajon lehet egy tizenhat éves lány sebeit tizenegy év múltán gyógyítani?
„A bántalmazónak nincs patája, sem kecskeszarv a fején, és bármilyen hihetetlen, az esetek túlnyomó többségében nem »csak« rossz. Általában van egy halom szerethető tulajdonsága is.” Ezért könnyű beleszeretni, és ezért nehéz kilépni ezekből a kapcsolatokból.
Két testvér, akiknek – bár ugyanazok a traumáik, a megküzdési stratégiáik merőben különböznek. Így lesz végül, hogy az egyik kénytelen a bátyja hamvaival a hátizsákjában végigsétálni a városon, meglátogatva a közös életük különböző helyszíneit, hogy végső búcsút vegyen a földi világtól.
Mi van, ha a másik csak testben van jelen a családja mindennapjaiban? Ha nem lehet rá számítani, nem lehet rá támaszkodni, mert a játékfüggősége teljesen elnyeli? És lassan az egész családot felemészti…