Címke: ADHD

Cinthya Dictator őszintén mesél ADHD-val való életéről – a gyerekkori diagnózistól a felnőttkori nehézségekig.

#újranéző: a mentális egészségre való odafigyelés ma fontosabb, mint valaha. A Ki vele! vendégei arról beszélgetnek, hogyan lehet jobban élni ebben a világban.

Az iskolakezdés a sajátos nevelési igényű gyerekek és szüleik számára különösen nagy feladat. Hogyan teheti könnyebbé az indulást a szülő és az iskola közösen? Milyen támogatásra van valóban szükség, és miért fontos a diagnózis? Pedagógusok és érintett szülők meséltek tapasztalataikról, bevált módszerekről és tévhitekről.

Nagyon is igaz, és számos kutatással alátámasztott tény, hogy az ADHD és a cukorbetegség többféle módon is hatással van egymásra. Igen, egymásra – ugyanis a kapcsolat nem egyoldalú. Nézd meg Csepelyi Adrienn-nel, mi minden tartozik ebbe a körbe!

Barukh, a „sivatagi magyar költő" a Siratófalnál tett látogatása hatására kezdte elfogadni, és komolyan venni magát, illetve a költészetét. Nyáry Krisztián megosztásának köszönhetően lett széles körben ismert, májustól olvasójegyre értékesíti majd a műveit, maga adja ki a könyveit, és a rajongótáborával többek között saját készítésű hummuszos eseményeken tartja a kapcsolatot.

Reed Zsuzsa 48 éves volt, amikor megkapta az ADHD-ról és az autizmusról szóló diagnózisát. Egészen addig az volt a megélése, hogy ő a kivételesen magas intelligenciája ellenére „hülye”. Végül sok vargabetűt követően társaival együtt megalapította a Kisvilág neurodivergens-barát közösségi irodát és kapcsolódási teret, ahol ADHD-val és autizmussal élők is egy olyan békés szigetre találhatnak, ami minden részletében az ő igényeiket szolgálja.

Mi az a „mentál-kártya”? Létezik olyan, hogy normális? És miért vagyunk egyre rosszabb mentális állapotban világszinten? Kiderül a Ki vele! adásából.

„A gyerekeinknek azt szoktam mondani: van, aki gyengén lát, ezért szemüveget kell hordania. Van, aki egyszerűen nem érzi az időt, őt meg ebben kell támogatni” – írja Helga, aki elmeséli, milyen az élet egy ADHD-s férjjel, és nekik mi segített, hogy a családjukat működtetni tudják.

Mit érez a kisfiú, aki nem bírja kivárni, amíg a tanár felszólítja? És a kislány, aki mereven ragaszkodik a szabályokhoz? Olyan jó lenne nem „rossz”-nak bélyegezni, hanem megérteni ezeket a viselkedéseket. Ezért is ajánl Kőrizs Kata három mesekönyvet.

Évek óta küzdünk már, bújjuk a könyveket, járjuk a rendelőket, újabb és újabb módszerek után kutakodunk, változtatunk a szokásainkon, mégis vannak napok, amikor túlzás nélkül úgy érzem: aknamezőn élünk. A gyerekünk speciális nevelési igényű, ADHD-s, és nemrég rájöttem, hogy azért viselem olyan nehezen ezt, mert én magam is az vagyok. Olvasónk, Léna írása.