„Amiről viszont végtelenül kevés szó esik, és ami szülőként nekem a legnagyobb szorongást okozza, az az ADHD-s gyerekeink felnőttkora. Vajon felnőttként hogyan fogják élni a hétköznapokat, fognak-e tudni tartós kapcsolatokat működtetni, hosszú távon elhelyezkedni egy munkahelyen, és nem csapongani?”
„Ekkorra már egy inkompetens balféknek éreztem magam, és így érzek ma is. Ez soha nem fog elmúlni.” Egy ADHD-s vallomása.
Nehéz helyzet, de van egy csodamódszer! Kégl Ági írásából kiderül, mi az.
Nem mindegy, mit mondasz a gyerekednek, hiszen a szavaknak csodás erejük van.
„Jóval többről van itt szó, mint a tananyagról. Segítenek a gyereknek visszailleszkedni az iskolába, csökken a szeparáció, a kortárs kapcsolatok nem szűnnek meg, a gyerekek pedig legalább részben normális életet élhetnek.”
Azt mondják, kinőhető. De egyszer-egyszer még felnőttkorban is betámadhat, és akkor nem győzöl birkózni vele.
A művészet, a zene, a tánc és a mozgás a terápiában fontos szerepet kap. Ahogy bizonyítja ezt Tamás története is, aki az osztály rosszcsontjából vált kezelhető, kiegyensúlyozott gyerekké.