Címke: ADHD

„Meg kellett szakítanom az írást, mert a fiunknak megint volt egy epizódja. Mostanában újra tikkel, forgatja a szemét, nyögdös. Ma nagyon nehéz napja van, fél hatkor kelt, eleve rosszul aludt éjjel is (így mi is), úgyhogy ma extrán kimerült, és bizonyos időközönként dührohamai vannak. Semmi értelme izmozni, szigorral dominálni. Csak az empátia segít. Hagytam, hogy az ölemben kisírja magát, most jobban van, olvas, a kicsi meg kirakózik mellette. Mintha a pár perccel ezelőtti üvöltés, sikítás soha nem is lett volna.” Olvassátok el vendégszerzőnk, Adél újabb írását arról, hogy milyen egy SNI gyerekkel az élet, hogy miket él át egy házasság, egy anya, mire kézhez kapják a diagnózist.

„Mindig túl optimistának és jókedvűnek számítottam itthon, folyton megkaptam, hogy »Te miért mosolyogsz?«. Mire vissza szoktam kérdezni: »Te miért nem?«” Angliában élő szerzőnk, Kégl Ági megírta az életét egy könyvben, mi pedig elbeszélgettünk vele arról, milyen utat tett meg a Való Világtól addig a marketingvezetőig, akivé egyedülálló anyaként Angliában formálta magát.

Vajon mikor érezheti egy szülő azt, hogy mindent megtett a gyerekéért? És ha az a gyerek más, mint a többiek? Létezik olyan, hogy „mindent megtettem”?

„Amiről viszont végtelenül kevés szó esik, és ami szülőként nekem a legnagyobb szorongást okozza, az az ADHD-s gyerekeink felnőttkora. Vajon felnőttként hogyan fogják élni a hétköznapokat, fognak-e tudni tartós kapcsolatokat működtetni, hosszú távon elhelyezkedni egy munkahelyen, és nem csapongani?”

„Ekkorra már egy inkompetens balféknek éreztem magam, és így érzek ma is. Ez soha nem fog elmúlni.” Egy ADHD-s vallomása.

Nehéz helyzet, de van egy csodamódszer! Kégl Ági írásából kiderül, mi az.

Nem mindegy, mit mondasz a gyerekednek, hiszen a szavaknak csodás erejük van.

„Jóval többről van itt szó, mint a tananyagról. Segítenek a gyereknek visszailleszkedni az iskolába, csökken a szeparáció, a kortárs kapcsolatok nem szűnnek meg, a gyerekek pedig legalább részben normális életet élhetnek.”

Azt mondják, kinőhető. De egyszer-egyszer még felnőttkorban is betámadhat, és akkor nem győzöl birkózni vele.

A művészet, a zene, a tánc és a mozgás a terápiában fontos szerepet kap. Ahogy bizonyítja ezt Tamás története is, aki az osztály rosszcsontjából vált kezelhető, kiegyensúlyozott gyerekké.