„Ennyi idősen már nem kell egy pasiért mindent borítani" – De miért ne kéne?
Mi történik, ha a nő, aki egész életében mindenkit ellátott, segített, támogatott, egyszer csak a saját élete felé szeretne fordulni?
Mi történik, ha a nő, aki egész életében mindenkit ellátott, segített, támogatott, egyszer csak a saját élete felé szeretne fordulni?
Mert a boldogság igenis nyálas! És mi pont így szeretjük.
Közös emlékek – egy életen át. Amilyen csak a tesóddal lehet. Vasárnap esti olvasmány Szentesi Évától.
Most már mindent értünk...
Ha a paprikás csirke irodalmi műfaj lenne, akkor szerelmi költészet volna. Állítja Szentesi.
Minden tizedik idős ember valamilyen bántalmazás áldozatává válik (és ez „csak" a hivatalos statisztika, a rejtve maradás miatt a valóságban ennél is többen lehetnek). Az elkövetők hatvan százaléka családtag. Vajon javíthat-e az ő helyzetükön a törvényileg kötelező szülőtartás?
Egy pokoli nap a rettenetes, zaklatásokkal, agresszióval, kínos élményekkel teli napok sorában. Ki segít egy anyának, akit az exe nem ereszt?
„Kedves Kiskirály!" - kezdi régi orvosának címzett levelét Éva, akinek élete valószínűleg nagyon másként alakult volna, ha annak idején nem diagnosztizálják- majd kezelik félre...
Egy lány, egy dűlőút, búzamezőbe cseppenő könnyek... és egy felszabadító érzés, egy mindent elsöprő kiáltás.
Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!