A koraszülött-ellátást forradalmasító „kenguruzás” alaptétele, hogy a szülőt is kompetensnek kell tekinteni. A kenguruzás világnapján többek között erről is mesélnek a módszert Magyarországon meghonosító szakemberek.
Mindig nagy az ijedség, ha egy kisbaba idő (azaz a 37. terhességi hét) előtt érkezik, netán a túl kicsi súlya miatt számít koraszülöttnek. Ám szerencsére az anyatej – vagy annak híján a donor anyatej – pont olyan összetételű, amire a korababáknak a legnagyobb szüksége van.
A koraszülöttek világnapján négy olyan, világszinten is elismert magyar módszert mutatunk be, amelyek a korababák gondozásában és utógondozásában segítenek, hogy az érintett gyerekek és szüleik is teljes – vagy a lehetőség szerinti legteljesebb – életet élhessenek.
Olvassátok el dr. Rádi Katáék történetét, és megértitek, akkor is, ha nem vagytok érintettek, hogy miért fontos tudnunk, beszélnünk a korababák és családjaik traumáiról!
Magyarországon minden tizedik újszülött a vártnál korábban érkezik a világra. Ez a gyönyörű történet értük íródott.
Érintésmentes koraszülöttek?!
Igen, a koraszülöttek szülei már az apává, anyává válásuk pillanatában tapasztalják, hogy az életet és a halált csak egy hajszál választja el egymástól. És ha az egy kiló alatt született gyerek túléli az első hónapokat, az igazi harc csak akkor kezdődik. Linda csodás írása erről (is) szól ma, a koraszülöttek világnapján.
Anya születik. És egy (illetve kettő) egészen kicsi baba. Vigyázat, könnyes tartalom.
Judit kisfia a 33. héten született, jó súllyal, teljesen egészségesen. Mégis napokra elvették az anyukájától, és a koraszülött osztályra vitték. Amikor megpróbált cikket írni arról, hogy ez rendben van-e így, sajátságos helyzet állt elő…
Ennyire nyílt, sallangmentes, őszinte beszámolót talán nem is olvastunk még arról, hogy milyen az, amikor valakinek koraszülött babája van. Lívia, köszönjük!