Szülői gondoskodás nélküli kezdetek – COVID-19-pánik a koraszülött-intenzív osztályokon
Érintésmentes koraszülöttek?!
Érintésmentes koraszülöttek?!
Igen, a koraszülöttek szülei már az apává, anyává válásuk pillanatában tapasztalják, hogy az életet és a halált csak egy hajszál választja el egymástól. És ha az egy kiló alatt született gyerek túléli az első hónapokat, az igazi harc csak akkor kezdődik. Linda csodás írása erről (is) szól ma, a koraszülöttek világnapján.
Anya születik. És egy (illetve kettő) egészen kicsi baba. Vigyázat, könnyes tartalom.
Judit kisfia a 33. héten született, jó súllyal, teljesen egészségesen. Mégis napokra elvették az anyukájától, és a koraszülött osztályra vitték. Amikor megpróbált cikket írni arról, hogy ez rendben van-e így, sajátságos helyzet állt elő…
Ennyire nyílt, sallangmentes, őszinte beszámolót talán nem is olvastunk még arról, hogy milyen az, amikor valakinek koraszülött babája van. Lívia, köszönjük!
Igaz történet egy beteg kislányról, aki az orvosi jóslatok ellenére nem csak pár óráig maradt életben. Most hatéves, azaz hat kőkemény esztendő áll a szülei és őmögötte.
Ha ennyire egyértelmű, hogy a korababák és szüleik szoros testkontaktusa ilyen jót tesz, akkor miért nem csinálják mindenhol?
Gondoltál már arra, mit érezhetnek a korababák szülei, akik hozzá sem érhetnek imádott gyerekükhöz?
Hogyan lehet biztosítani a mindössze huszonvalahány hétre született babák életét vagy – még leírni is borzasztó – emberséges halálát? Hogyan élnek együtt az orvosok és nővérek ezekkel a csöpp emberekkel és a szüleikkel? És miért fontos, hogy az anyukák minél többet legyenek együtt a korababákkal?
Koraszülött ikrek. A feszültség tapintható. Csak azért imádkozol, hogy legyen jövő. Mert a jelen akkora teher, amit nehéz ép elmével kibírni. Mégsem tehetsz mást, mint amit teszel. Reménykedsz. Judit (és még sok-sok nő) története.