Kurucz Adrienn: Életem örök (nyári) szerelme (Novella)
„Talán tényleg igaz, hogy van egy másik feled a világban, akit általában hiába hajkurászol, de a különösen mázlisták mégis belefutnak?”
„Talán tényleg igaz, hogy van egy másik feled a világban, akit általában hiába hajkurászol, de a különösen mázlisták mégis belefutnak?”
„Összetartozunk, ezt állítja. Értem én, de attól még zavar a nők szaga a ruháin, amikor bedobálom a gépbe a szennyest.”
Nem annyira új szerelmet keresünk, hanem inkább önmagunk egy másik, új verzióját, amikor hűtlenségre adjuk a fejünket.
„Ő nem szokott ilyet csinálni. Hogy összejöjjön a betegeivel. De ez szerelem volt első látásra.”
Te sem vagy más, mint az álmait haláláig hajszoló Bovaryné.
„Nem tudom megmondani, hogy ő vagy én tettem azokat a lakatokat a ketrecemre, de úgy éreztem, a kulcsokat ő őrzi.” Vajon bocsánatos bűn a hűtlenség, ha rabnak érzed magad egy kapcsolatban?
Vannak olyan oldalak, ahová csak maximális mennyiségű humorral és minimális mennyiségű elvárással szabad regisztrálni…
Legyen elég a rendszerszintű hazudozásból, mert aki elszenvedi, rommá sérül, aki űzi, annak pedig a személyiségét formálja át a felismerhetetlenségig, állítja szerzőnk, aki bőven elég mismásolást tapasztalt a környezetében és a saját életében is.
Egyszer csak felébredt, és nem volt hova mennie: nem kellett iskolába vinni a gyerekeit, nem kellett főznie, mosnia, bevásárolnia…
Vajon mi lesz a történet vége…?