„Nagyon sok embernek vannak kellemetlen emlékei gólya- vagy edzőtáborokból, de valamiért a legtöbben elfogadják, hogy ez így szokás, és kész, és inkább megtartják magunknak a véleményüket” – írja fiatal szerzőnk, Nyáry Luca, aki az egri botrány kapcsán utánajárt, honnan erednek az iskolai beavatási szokások, és hol csúszott valami nagyon félre ezekkel kapcsolatban.
„Nem tartom becsületbajnok akciónak egyszerűen semmissé tenni egy dolgozó, cselekvő ember minden korábbi érdemét azért, mert elkövetett egy hibát. Nem tartom társadalmi értékeket cizelláló aktivizmusnak, ha egyetlen személy elleni gyűlöletet generálunk ahelyett, hogy magáról az ügyről kezdeményeznénk kommunikációt.”
„Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket, a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva.” A költemény, ami nemcsak rengeteget tett a szólásszabadságért, de megnyitotta az utat más, korábban obszcénnak bélyegzett könyv számára is.
„Ez egy harcmező, ahová, ha kimerészkedünk, akkor bizony lőnek.”
„És hányan mentek nászútra?”
A holtakat és a titkokat jobb hagyni békében nyugodni…
„Melegnek lenni Magyarországon olyan érzés, mint hívatlanul beállítani egy előkelő partiba az edzőruhánkban.” Péter újságíró. Magyar. Meleg. És így érzi magát most, a Coca-Cola plakátjai miatt kialakult botrány kapcsán. Az ő vendégvéleményét közöljük:
Van az a pénz, amiért érdemes szembeköpni azokat a nőtársaidat, akik az egyenjogúságért küzdenek, és lengén öltözött szendvicsembert csinálni magadból?
Dráma tésztafronton!