Szentesi Éva: A kopogós cipő
„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."
„Anya egy szót sem szólt, némán ment utána, közben a kezem szorította. Olyanok voltunk, mint egy rendes gyászmenet, Titi bőgve elöl, mi meg csendben, lehajtott fejjel utána."
Bár a házasság nem olyan, mint ahogy a hollywoodi filmek alapján gondolnád, de azért mégiscsak szól pár érv a holtodiglan-holtomiglan mellett – állítja szerzőnk.
„A gyerekeink önfeledten nevethettek mellette, és önmaguk lehettek, mert Ildikó néni nem engedte, hogy megnyomorítsa őket ez a mai iskolarendszer. Annyi szeretet adott ennek a harminckét kisiskolásnak, amiért egy egész életre hálásak leszünk neki. Vagy még tovább is.”
Te is annyira hasonlítasz a testvéredre, mint egyik tojás a másik zsömlére...?
A gondoskodás olyan, mint a szerelem: ezer arca van... és mind szép.
Elég ellentmondásosak az anyák érzelmei, amikor arról van szó, hogy meg kellene fogalmazniuk, mit is jelent számukra az anyaság. Hidas Judit írt egy levelet a kisfiának. Nem kertelt.
„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”
Te könnyedén ki tudod fejezni a szeretetedet érintéssel? Vagy ki lehet kergetni a világból egy-egy kötelező puszival, öleléssel?
Mondd, szeretsz? De tényleg szeretsz? – Egy vissza-visszatérő kérdés, amit néha jobb, ha az ember inkább magának tesz fel.
„Apa, én a hercegnőd akartam lenni. És ha már ez nem jött össze, hát a klónodból akartam kicsiholni, majdnem bármi áron.”