„A gyerekeink önfeledten nevethettek mellette, és önmaguk lehettek, mert Ildikó néni nem engedte, hogy megnyomorítsa őket ez a mai iskolarendszer. Annyi szeretet adott ennek a harminckét kisiskolásnak, amiért egy egész életre hálásak leszünk neki. Vagy még tovább is.”
Te is annyira hasonlítasz a testvéredre, mint egyik tojás a másik zsömlére...?
A gondoskodás olyan, mint a szerelem: ezer arca van... és mind szép.
Elég ellentmondásosak az anyák érzelmei, amikor arról van szó, hogy meg kellene fogalmazniuk, mit is jelent számukra az anyaság. Hidas Judit írt egy levelet a kisfiának. Nem kertelt.
„Az ember pedig mindig keresi a maga helyét a világban. Először akkor, mikor magára eszmél, és szüleire hasonlít: szeretne hasonlítani – vagy nem szeretne – és éveket tölt el tiltakozással, hogy ne hasonlítson, ne legyen olyan, ne kövessen el ugyanolyan hibákat. ”
Te könnyedén ki tudod fejezni a szeretetedet érintéssel? Vagy ki lehet kergetni a világból egy-egy kötelező puszival, öleléssel?
Mondd, szeretsz? De tényleg szeretsz? – Egy vissza-visszatérő kérdés, amit néha jobb, ha az ember inkább magának tesz fel.
„Apa, én a hercegnőd akartam lenni. És ha már ez nem jött össze, hát a klónodból akartam kicsiholni, majdnem bármi áron.”
Néha egy jó kis villanyszerelés kell ahhoz, hogy minőségi időt tölts együtt az apáddal. Főleg annak tudatában, hogy valószínűleg egyre kevesebb ilyen lehetőségetek lesz már.
Van valami a levegőben... Te is érzed?