„Hát, minek annyira rohanni, ha egyszer úgyis meghalunk?” – Rendhagyó beszélgetések az élet végéről
Halál előtt. Halál után.
Halál előtt. Halál után.
Történet arról, ami nem múlik el…
Elisabeth Kübler-Ross születésének évfordulójára összegyűjtöttem hét a könyvet, melyek a halállal foglalkoznak. Mert a halállal nem lehet eleget foglalkozni, ráadásul még mindig tabuként kezeljük. Pedig egy biztos: ezen mindannyian át fogunk esni.
Szívbemarkoló történet egy apáról és egy macskáról.
„Rég nem vagy már nekem. Biológiailag elfogadtalak, vagy mint lakótárs, akivel a falon osztozom. De úgy, mint apa, akire felnézhetek, akitől tanácsot kérhetek, már nem voltál jelen.”
„Kicsi gyerekeknél a biztonságérzet visszaállítása a legfontosabb: őszinte, nyílt kommunikációval, és annak újbóli ismétlésével, hogy mi itt vagyunk mellette, szeretjük, gondoskodunk róla. ”
„Nem gondoltam volna, hogy a legfontosabb emberi értékekre épp egy kutya fog megtanítani. Hogy többet mutat nekem empátiából, humanitásból, kedvességből, odaadásból, mint az emberek. Pedig így van.”
Egyszerre kamasz és idős – így látja az életet egy középkorú nő.
Este nyolckor kinyílik az áporodott kocsma ajtaja, a gyári munkások közé belibben egy elegáns nő hófehér selyemsállal. Egy pohár vodka és egy férfi bontakozik ki a cigarettafüstben... Lassú, lélegzetelállítóan szép mondatokra készüljetek!
„A gyerekeim... Életet adtam nekik, és odaadtam a halált is – annak minden keserűségével, szenvedésével és gyötrelmével együtt.”