Ma érkezett a szomorú hír, hogy 71 éves korában elhunyt Csordás László. Ő volt azoknak a négyes ikreknek az egyik tagja, akiket a Rákosi-rendszer „államosított”, és propagandacélokra használt fel. Lászlóra korábbi cikkünkkel emlékezünk.
Milyen árat fizet, aki külföldre költözik? És van-e visszaút, ha úgy érzed, az országod hátat fordított neked?
„És ez az, amiért én harcolok: hogy lássuk, egy ország nem egyenlő annak kormányával. Hogy esélyt kell adnunk magunknak a másik megértésére.”
Oktatásügyi szempontból egyetlen jó dolog történt 2022-ben: az, hogy vége lett az évnek. Balatoni József krónikája a tavalyi évről.
Minél átláthatatlanabb a rendszer, annál nagyobb teret kap a fantázia és a propaganda. Az összeesküvés-elméletek elszaporodásával viszont azt a kollektív képességünket veszíthetjük el, hogy különbséget tudjunk tenni valós és koholt fenyegetések között.
Mielőtt bárki visszasírná a Horthy-korszakot (és szobrokat avatna), jó, ha tudja, milyen állapotok voltak itt annak idején, és mi mindenre képesek kétségbeesésükben az emberek.
Putyinozás, orbánozás, klímaszorongás és ispánjelmezes szexjelenet – minden van az idei ARC plakátkiállításon, mi szem-szájnak ingere.
Persze, el lehet határolódni a hírektől, a politikától, társadalmi problémáktól, de vajon milyen áron? Lehet-e a belső békénk fontosabb, mint a gyerekeink jövője?
„Most jólesik cinikusnak lenni, mert nem maradt másom a védekezésre” – írja Anna Eszter arról, hogy mára szinte hozzászokott ahhoz, hogy a kisebbségnek (tartozzunk akármelyikhez is) mindig van félnivalója.
Ha lenne egy országom, az mindenki országa lenne, aki azt szeretné, hogy az övé is legyen.