Címke: politika

„És ez az, amiért én harcolok: hogy lássuk, egy ország nem egyenlő annak kormányával. Hogy esélyt kell adnunk magunknak a másik megértésére.”

Oktatásügyi szempontból egyetlen jó dolog történt 2022-ben: az, hogy vége lett az évnek. Balatoni József krónikája a tavalyi évről.

Minél átláthatatlanabb a rendszer, annál nagyobb teret kap a fantázia és a propaganda. Az összeesküvés-elméletek elszaporodásával viszont azt a kollektív képességünket veszíthetjük el, hogy különbséget tudjunk tenni valós és koholt fenyegetések között.

Mielőtt bárki visszasírná a Horthy-korszakot (és szobrokat avatna), jó, ha tudja, milyen állapotok voltak itt annak idején, és mi mindenre képesek kétségbeesésükben az emberek.

Putyinozás, orbánozás, klímaszorongás és ispánjelmezes szexjelenet – minden van az idei ARC plakátkiállításon, mi szem-szájnak ingere.

Persze, el lehet határolódni a hírektől, a politikától, társadalmi problémáktól, de vajon milyen áron? Lehet-e a belső békénk fontosabb, mint a gyerekeink jövője?

„Most jólesik cinikusnak lenni, mert nem maradt másom a védekezésre” – írja Anna Eszter arról, hogy mára szinte hozzászokott ahhoz, hogy a kisebbségnek (tartozzunk akármelyikhez is) mindig van félnivalója.

Ha lenne egy országom, az mindenki országa lenne, aki azt szeretné, hogy az övé is legyen.

„Az én gyerekkoromban a politika nem volt ennyire az arcunkba tolva. A majdnem nyolcéves gyerekem mindent elolvas, ezért kérdez is. Ha valami extra marhaságot hallott a suliban, azt tisztázzuk. A hatéves kisasszony meg viccesen rászólt az ovistársára, hogy: »Balázs, előre menj, ne hátra!«” A politika mindenütt jelen van, ez alól a gyerekeink világa sem kivétel. Hogyan lehet ezt kezelni?

„Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy nincs bennünk semmi közös, hogy eljött az a pont, ahol egymás ellen vagyunk a szomszédjaimmal, ahol feladjuk az emberségünket azért, hogy egy kicsit jobbnak érezhessük magunkat valaki másnál” – egy Z generációs kétségbeesett kiáltása a reményért.