A valóságban idén sem jött össze a fehér karácsony. Még szerencse, hogy a mesében bármi megtörténhet! És még ennél is nagyobb szerencse, hogy a WMN szerkesztőségében „kéznél van" egy igazi meseíró... sok szeretettel: Both Gabitól. Ropogós, fehér hó, és benne az angyalok.
Pásztory Dóri kisfia éppen ma lett kétéves. Az anyukája ezzel a levéllel köszönti őt, mindannyiunk örömére. Isten éltessen, Ferenci Barnabás! Téged és a szüleidet is!
Istennek fia, aki született jászolban, jászolban... A karácsonynál nincs is durvább szülinapi buli, egy nagyon fontos dologról mégis elfeledkezünk ezen a szép napon...
Ettetek már mutyit? Nem? Sajnálhatjátok... Krisztáék családjában a szakács apuka mellett az anyuka nem nagyon rúghatott labdába a konyhában, de a mutyival mégis beletalált valamibe. Főszerkesztőnk szerint a főzésben nem is az étel a lényeg, hanem az együttlét varázsa. Szívmelengető írás karácsony előtt.
Aki az elmúlt két karácsonyt kétségek között, egy halálos betegséggel harcolva töltötte, az igazán meg tudja becsülni az egészséget és a karácsonyt is. Végtelenül letisztult, egyszerű karácsonyi lista Szentesi Évától. Fogadjátok nyitott szívvel!
Meddig élnek bennünk a régi érzelmek? Miért van az, hogy sokszor évtizedeken át hordozzuk magunkban a csalódást, fájdalmat, haragot? Mennyit alakulnak a (v)érzékeny viszonyok az évek alatt? Szentesi Éva épp két évvel ezelőtt írta meg a mai bejegyzését egy művészeti estre. De mégis csak most szerette volna publikálni...
Akármennyire is felnőttél már, mégis árvának érzed magad, ha valamelyik szülőd meghal. Árva vagy. Akkor is, ha van melletted valaki, aki szeretettel kíséri a gyászodat. Minden ugyanúgy megy tovább, és mégis minden megváltozik. Szépséges jegyzet az elengedésről és a gyász hétköznapjairól.
Na, az is ritkán fordul elő velünk, hogy szerkesztés közben potyognak a könnyeink. Most ez a nap is eljött, köszönhetően „Koraanyunkak", azaz Emma és Izabel, a koraszülött ikrek anyukájának. A lányok hamarosan egyévesek lesznek, Linda pedig, a Koraszülöttek Világnapja alkalmából odaadta nekünk a tavaly novemberi naplóját...
Brutálisan igazi monológ szerzőnk életéből. Mindenkinek, aki volt, van vagy lesz negyvenes. Vigyázat, lélegzet-visszafojtós...
Kormos Anett kivitte a piacra a lányait. Nyugi, nem őket akarta eladni – bár lehet, hogy még ez is megfordult a fejében. Azért mentek oda, mert a nagyobbik szerette volna elkölteni a zsebpénzét. Vajon sikerült neki? Egyáltalán, kell zsebpénzt adni a gyereknek? Ha igen mennyit? És mikortól? Szerintetek?