Címke: anya

Mi az, amihez mindenki ért, és jobban is tudja nálad, hogy hogyan kellene csinálnod? A foci. A politika. Ééés: a gyereknevelés! Naná.

Eső, szél, rossz kaják, és mindenhol egy édes Mary Poppins? Az igazi London és az, amit elképzelsz, nem egy és ugyanaz. Pásztory Dóri pontosan egy éve költözött ki családjával a brit fővárosba. Vitt magával mindenféle sztereotípiát...

„Rohan az idő, megállítanám, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább” – énekelte Koncz Zsuzsa anno, és milyen igaza volt! Te is észrevetted, hogy egy idő után(!) az idő milyen bolondos bukfencezésbe, csalafinta zsugorodásba és hatékony sűrűsödésbe kezd? Valószínűleg a gyerekek bolondítják meg.

„Szeretném, ha a lányaim nem azért nem zuhanyoznának együtt egy idegen fiúval, nehogy az megerőszakolja őket, hanem, mert azt éreznék, az ő meztelenségük nem tartozik mindenkire."

Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.

Nekünk ismerős. És nektek?

Akármennyire is igyekszel, a baba érkezésére nem lehet eléggé felkészülni. Így járt ezzel ez az angol apuka is, akit meglepetésként ért a krónikus alváshiány mértéke, a csecsemő bőgése és légzése, hogy a pelenkacsere kihívásairól már ne is beszéljünk. Szerencsére mindezt meg is írta, mi pedig remekül szórakoztunk rajta.

„Az én szememben az állatok kipusztítása ugyanolyan bűncselekmény, mint bármi olyan dolognak a tönkretétele, amit nem tudunk újra létrehozni vagy helyettesíteni. Mintha elpusztítanánk Rembrandt műveit, vagy az Akropoliszt. Nem tudunk teknőst építeni. Nem tudunk madarat építeni” – Gerald Durrell, mindannyiunk érdekében harcolt az élővilágért. Tegnap lett volna 91 éves.

„Sokan akarnak anyává válni. Egyedülálló anyává viszont… Nos, a kívánságlista utolsó helye után, kettővel." Így kezdi írását legújabb vendégszerzőnk, Éva. És belemenősen, szókimondóan, néha egészen kíméletlenül őszintén folytatja.

A téli szünet arra való, hogy az ember végre egy kicsit könnyedebbre vegye a figurát és kipihenje az egész éves fáradalmakat... Ugye? Feltéve, ha nem fut ki vészesen az időből a fene nagy relaxálásban. Nektek mennyit sikerült pihenni? De úgy istenigazából?