„Semmit nem tartok elviselhetetlenebbnek, mint amikor valaki, akinek fogalma sincs az életemről, meg akarja nekem mondani, hogyan kellene élnem." Vasárnapi zárvatartás 2.0, Náray Tamás szubjektív:
A sikereket, a jólétet, a boldogságot a szerencsének könyveljük el? Vagy a saját rátermettségünknek? Ki a szerencsénk kovácsa?
Megmutatjuk, hogyan tudod buzgó munkavégzésnek álcázni a lógást! (Szívesen.)
„És mi a helyzet a hivatással? Semmi. Miért, mi az? Valami letölthető applikáció a legújabb ájfon húszasra? A munka, ahogy a kommunizmusban, úgy ma sem divat. Szükséges rossz, mint régen.” Náray az e heti szubjektívban arról, hogyan lett az ingyen élés magyar nemzeti sport.
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Van két nő...
Pillants be a színfalak mögé! Így (nem) készül el a csoda. (Vagy a medzsik, ahogy Sixx mondaná.)
Íme, a ritka pillanat, amikor némi hezitálás után Kormos Anettből előtör az érzékeny, finom lélek.
A hős az új fekete!
Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!