Nincs itthon a macska – így cincognak a lustaság napján az egerek
Megmutatjuk, hogyan tudod buzgó munkavégzésnek álcázni a lógást! (Szívesen.)
Megmutatjuk, hogyan tudod buzgó munkavégzésnek álcázni a lógást! (Szívesen.)
„És mi a helyzet a hivatással? Semmi. Miért, mi az? Valami letölthető applikáció a legújabb ájfon húszasra? A munka, ahogy a kommunizmusban, úgy ma sem divat. Szükséges rossz, mint régen.” Náray az e heti szubjektívban arról, hogyan lett az ingyen élés magyar nemzeti sport.
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Van két nő...
Pillants be a színfalak mögé! Így (nem) készül el a csoda. (Vagy a medzsik, ahogy Sixx mondaná.)
Íme, a ritka pillanat, amikor némi hezitálás után Kormos Anettből előtör az érzékeny, finom lélek.
A hős az új fekete!
Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!
Méghogy szinglinek lenni nem jó?! Nem jó, hanem egyenesen gyönyörűséges. Mondja Szentesi. (De azért aki akar, az csak maradjon együtt a társával. Senkit sem akarunk semmire rávenni. Tényleg.)
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni... majd az unokáknak, mikor körbeállnak. Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak, kezdjetek el élni, hogy legyen, mit mesélni." Anna and the Barbies, Márti dala. Nekünk ez pörgött a fejünkben, miközben ezt az írást olvastuk... szerintetek miért?