Ma van a színházi világnap – ennél bizarrabb talán sosem volt. Színészek mesélnek arról, nekik mi jár a fejükben ma, amikor nem léphetnek színpadra.
Szentesi megnézte Bástit és Borbélyt a Centrál Színház darabjában, és ilyennek találta az előadást:
Ha csak asszisztálsz egy bántalmazáshoz, akkor is felelős vagy.
Annyival jobb hely lenne a világ, ha meghallgatnánk, mit mesél a másik ember… Mit gondoltok erről?
„Sanyikám, a parasztot játszd, ne az anyját!” – Íme, ide vezet egy beszélgetés, ami azzal kezdődik, hogy az egyik interjúalany bevallja: ő végigröhögte az apja temetését…
Amikor megerőszakolják a cigány miniszterelnököt és lesittelik a cigány csillagászt
A bántalmazó nevelés lehet az oka a világszerte egyre inkább elharapózó idegengyűlöletnek? Színház az egész világ?
Sokszor tanácstalan az ember, mire vegyen jegyet, ha tinédzserkorú gyermeke van. Segítünk:
Mert Nichols valóban szerette a nőket, és nem csak gyönyörködött bennük. „Feminista volt anélkül, hogy ezen erőlködött volna.” Gyárfás Dorka az egyik legkedvesebb rendezőjére emlékezik.
Feltételezzük, hogy ha az ember színházba indul, jó érzéssel vegyes izgalommal gondol arra, mennyire szórakozik majd jól az elkövetkező két órában. Ha két óvodás kisgyerek is megy vele, ez az érzés azért kicsivel komplexebb. Tóth Flóra egy élvezetes előadás kapcsán erről is mesél.