Szabó Simonnal beszélgettünk arról, miért zavarja, ha a „tahó karakterről” faggatják, mi segített, hogy ne kallódjon el a viharos ifjúkora során, milyen értékeket kapott az anyukájától, és kit képzelne el Szabó Simon szerepében, ha filmet forgatnának róla.
Hogyan üléseznek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói? Miért nem mondott fel Székely Kriszta, amikor társ-osztályfőnöke igen? Miért nézegetett repülőjegyeket egyik leghíresebb előadása premierje előtt? Itt a Popfilter legújabb része, mindez kiderül belőle!
A címben idézett mondatot Szegő Andrásnak mondta, 1986 áprilisában, egyik utolsó interjújában. És tényleg ilyen volt: átütő, szenvedélyes őstehetség… született színész.
Akkor ide mi most nem is nagyon írnánk mást, mint: Mácsai Pál az Elviszlek magammal e heti vendége.
(Ja, de, még ennyit: a beszélgetés július legelején készült.)
Lehet, hogy nálunk is eljött az idő arra, hogy a színészek kenyérkereső tevékenységet keressenek a színház mellett, mint Amerikában?
A színészlegenda, aki nem is színpadra született
„Meghallja valaki a segélykiáltásokat? Félek, már csak egymásnak mondjuk, szavaljuk, írjuk »a Színmű« nekrológjait.”
A karantén alatt – sok minden más mellett – a színházat is újra kellett gondolni. És volt, akinek, elég hamar leesett, milyen új formát találhat neki.
„Többféle kérdést is fel lehet tenni, rajtad áll, hogy közülük melyiket választod. Például az is egy kérdés, hogy miért történt ez velem. Meg az is, hogy miért történt ez nekem.”
Derű, hit és végtelen emberség. Ez mind ő volt.