Sztankay István: „Csak kívülről szép, amikor fölmegy a fény és beáll a színész”
Sikerei ellenére élete végén megbánta, hogy nem apja hivatását követte.
Sikerei ellenére élete végén megbánta, hogy nem apja hivatását követte.
Sorra megdöntötte a tabukat: megcsalta a férjét, elhagyta a gyerekeit, szeretőket tartott, kereste a feltűnést, és az irodalomban, valamint színpadon szeretett volna érvényesülni, pedig arisztokratának született. Életmese egy megzabolázhatatlan asszonyról:
A Felelős Szülők Iskolája és a Momentán Társulat színpadra viszi Jocó bácsi életét, aki legalább annyira örül ennek, mint amennyire fél tőle.
A Darázs nem egy nyugis, hátradőlős darab, a színpadról áradó feszültség a nézőt szinte odaszegezi a székéhez, miközben megérti: a nők milyen rettentő kegyetlenek tudnak lenni egymással.
Utazni csak őszintén, tiszta szívvel, akkor is, ha önmagunkba veszünk jegyet.
Nehéz maradandót alkotni a könnyűműfajban, aminél – mint tudjuk – nincs nehezebb, de neki sikerült!
Főzz egy teát, helyezkedj el kényelmesen, és hallgasd: ma csak neked mesél.
„Mindannyian ismerünk és láttunk már olyan családokat, ahol látszólag minden rendben van, de a felszín alatt ki nem mondott drámák lapulnak.”
„Idealista, bolondos szőke voltam mindig” – mondta egyszer, mi pedig nagyon szeretjük ezért az idealista bolondosságért. Both Gabi köszönti Bánsági Ildikót:
„Ha má itt vagyok, iszom má egy fröcsikét!” Egy mondat, ami a Portugál című színdarab kapcsán közkinccsé vált. És egy interjú az alkotóval, akin áldás is és átok is egyszerre, hogy a pályája kezdetén, több mint két évtizeddel ezelőtt, írt egy világsikerű darabot.