Elfáradt anyámban az élet (Olvasói írás)
„Már nem szólunk többet. Minek.”
„Már nem szólunk többet. Minek.”
Gondoltatok már az idős korotokra? És arra, hogy milyen lesz a világ akkor?
El kellene kezdeni az élet szerethető részeként tekinteni az időskorra, az ugyanis magával hozhatja az elfogadást és a megbocsátást is önmagunkkal szemben. A szerethető öregedéshez azonban elengedhetetlen az önismeret, a megdolgozott életút. De hogyan lehetséges olyan időskorba lépni, amiben nem a veszteségeinket siratjuk? Többek közt ez is kiderül a Beszélnünk kell! legújabb epizódjából. Tartsatok velünk!
Az életkorunk sokkal többet jelent annál, mint hogy mikor születtünk. Mutatjuk, mi minden hat arra, hogy épp hány évesnek érezzük magunkat.
Elgondolkodsz néha azon, hogy mi jár a nyugdíjas nagymamád fejében? Mutatjuk.
Ránk zuhant a szeptember. Mihez kezdünk vele?
Elkísérni valakit az úton, míg már nem ismersz rá, ő pedig nem ismer fel téged.
Néha megelevenedik az idő, és te is meg tudsz állni egy pillanatra.
Te is ismersz valakit, akitől elrabolt a betegsége minden emléket és gondolatot?
Minden relatív, mondhatni, egy frissen harminchárom évessé lett nő kora meg aztán pláne. Hiszen élethelyzettől függően hol ötévesnek, hol hetvenöt évesnek érzi magát. Ismerős...?