Előre szólunk: rettentően nehéz végigolvasni a narcisztikus szülők gyermekeinek vallomásait. Ám aki hasonló cipőben jár vagy járt, annak megkönnyebbülés lehet látni, nincs egyedül, és ebből a magányos börtönből igenis létezik kiút.
„Ridegtartásban a közoktatás, ígéretektől és propagandamondatoktól roskadozik a padlás, alattunk viszont megélhetési szakadék, körülöttünk általános társadalmi és politikai vákuum. Mit is ünnepelhetnénk idén pedagógusnapon?”
Mondatok, amelyek egy életre belénk égtek. Mondatok, amelyeket a szülői házban hallottunk, és amelyeket nem szeretnénk tovább adni a saját gyerekeinknek. Mégis néha kiszól belőlünk a saját anyánk-apánk. Mit tehetünk ez ellen?
Isten éltesse sokáig szeretett Krajnyik Cinti kolléganőnket és férjét, Hadacs Bálintot!
„Ha nem tanulsz rendesen, fiam, ez lesz belőled!” – titeket mivel riogattak a szüleitek, tanáraitok?
A lakhatási szorongás mára olyan mértékűvé nőtt a fiatal felnőttek körében, hogy a kutatók várakozásaival ellentétben, javult a mentális állapotuk attól, ha visszaköltöztek a szülői otthonba, hiába jelentett ez visszalépést az úgynevezett felnőttségben.
A nagyszülőkkel nem mindig olyan egyszerű, főleg, ha kialakul köztük egy „kis” versengés. Két történet, különböző, mégis hasonló élethelyzetekről.
A dackorszak sosem múlik el.
A felnövés az, amikor rájössz, hogy nem is azt kell elgyászolnod, amiről azt hitted.
A felnövés az, amikor saját magadat kell megszülnöd.
A felnövés az, aminek a végén egyes-egyedül is megállsz a lábadon.
„Ha van a fiatal körül egy olyan felnőtt, akitől ő azt érzi, hogy elfogadják, akkor lesz egy olyan reális énképe, aminek a segítségével meg fogja tudni szűrni azokat a veszélyes helyzeteket, amelyek leselkednek rá.” – Tibenszky Moni Lisával, a Felelős Szülők Iskolájának alapítójával és ügyvezetőjével, illetve dr. Gyurkó Szilvivel, a Hintalovon Alapítvány alapítójával beszélgettünk.