„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”
Azt reméljük azért, hogy az ilyen nagymamák ritkák, mint a fehér holló. Még ha szerzőnk saját tapasztalatai mást is mutatnak időnként.
Szívecske kontent egy nagymamáról, aki olyanokat is mondott az unokának, hogy „Nem baj, Napocska, ha ma nem tanultál. Nem kell mindig mindent jól csinálni.”
Mire te felnősz, a nagymamád szinte gyerekké válik. Csak azt adhatod neki vissza, amit tőle kaptál...
Fájdalmasan szép történet az egykori árva lányról, egy kamasz fiúról... és a nagymamáról, akinek vér szerint ugyan egyikükhöz sincs köze, mégis ő az igazi!
„Ha van mennyország, a mamim ott áll fakanállal, és keveri a lekváromat."
Disszidálni nemcsak egy országból lehet, hanem önmagadból is. Szentesi Éva a dédmamájára emlékszik vissza ezzel a szöveggel, aki ötven évig járt feketében, mert az ura meghalt a háborúban. Csudaszép írás így a hét legvégére. Olvassátok!
Akit szeretnek, az nem hal meg soha, csak máshová költözik... és ezt a gyerekek sokkal jobban tudják nálunk.
Ma ünnepli 57. születésnapját Böjte Csaba ferences szerzetes, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítványával temérdek nehéz sorsú gyerekről gondoskodik Erdélyben. Mi ezzel a cikkel kívánunk neki sok boldogságot és egészséget, hogy nélkülözhetetlen munkáját minél tovább folytathassa.
Pihenni tudni kell! – mondta Pásztory Dóri... és átfordult a pezsgőfürdőben a másik oldalára...