Címke: stressz

Beszéljünk a pillanat kultuszáról. Valóban annyira fontos „megélni a jelent"? Akkor is ha a jelen ijesztő és szomorú? Tényleg semmire sem jó a stressz, a szorongás? Na, nézzük!

Sokan olvastátok annak a meddő férfinak a cikkét, aki végre megtörte a férfiak hallgatását, és nyíltan beszélt az állapotáról. Szerzőnk azoknak próbál segíteni, akik hasonló cipőben járnak, de még nem döntöttek arról, kérik-e pszichológus segítségét.

Őrjítő érzés, ha az ember azzal szembesül, hogy olyan rendszerbe kényszerítik bele, ami értelmetlen, idejétmúlt, extrém módon bürokratikus és még igazságtalan is. Ha pedig mindez a saját gyerekén csapódik le, akkor még nehezebb higgadtnak maradni. Fiala Borcsának ezúttal nem sikerült ez a mutatvány, mert alaposan kiakadt a gimnáziumi felvételit kísérő jelenségeken...

Miért van az, hogy csak akkor megyünk pszichológushoz, amikor kiderül, hogy nem azért fáj a gyomrunk, fejünk, derekunk, mert valamilyen szervi elváltozás áll a háttérben, hanem a lelkünket kellene karbantartani? A lélek egy láthatatlan szerv ugyan, de az egyik legfontosabb. Rajta keresztül üzen a testünk arról, ha baj van.

A hízás még hagyján, de ha nem pihensz eleget, megbetegítheted magad. Olvasd el egy profi életmód-tanácsadó tippjeit arról, milyen a minőségi pihenés!

Azt méri a középiskolai felvételi, amit mérni akarunk? Mi alapján, és kiket válogatnak ki az iskolák? Hogyan kérheti számon a felvételi vizsgán az intézmény azt a tananyagot, amit még nem is tanult a diák? És a kérdések folytatódnak Dr. Gyurkó Szilvia cikkében:

Amikor nem veszed észre, mennyire túlhajszolod magad, amikor már azt sem tudod, hova rohansz, szól a tested: ennyi, elég volt! Ácsi! Nincs tovább. Pihenned kell. És akkor tényleg nem tehetsz mást, pihensz...

Január közepén indulnak a középiskolai felvételik. Tíz-tizenkét-tizennégy éves gyerekek szorongnak halálosan – vagyis, veszik át a szüleik szorongásait. A pszichológus szerint a gyerek sorsa nem ezen a felvételin fog múlni – viszont a szülői nyomás, a különórák, a stressz elvehetik a gyerekkorát.

Tegye föl a kezét, aki fejfájós. Most az, aki ismer ilyet és a falra mászik tőle. Akkor ti mind olvassátok el Judit cikkét, aki túlságosan is közelről ismeri az életeteket. Mert az övé is olyan.

Hajtunk, stresszelünk, hiába fogadkozunk, akkor is meg akarunk felelni, ha másnak nem is, hát magunknak. Nem csoda, hogy jönnek a betegség tünetei. Gabi szembenéz, és feltesz néhány kellemetlen kérdést. Azaz: tényleg életmódot vált. Kívül-belül változik.