„Szeretném-e, hogy úgy bánjanak velem mások, ahogy én a gyerekemmel bánok?” Ezt mindig át kellene gondolni, ha bizonytalan az ember abban, jól reagált-e egy-egy feszült pillanatban. Gyakorlati tanácsok a szakembertől nehéz időkre:
Ugye, veletek is előfordult már, hogy a gyereketek ellenkezésére legszívesebben ti is pont olyan daccal reagáltatok volna, mint ő maga?! Pedig elvileg tudjuk, hogy ez nem vezet sehova. De akkor mi vezet valahova? Konkrét tanácsok egy pozitívfegyelmezés-oktatótól!
– Jó étvágyat, kisfiam!
– Nem!!!
Nektek is vannak hasonló élményeitek?
Ha valaha volt dolgod dackorszakos gyerekkel, vagy épp te vagy az, aki „nem tud beállni a sorba”, akkor mindenképpen olvasd el ezt:
„Egy »nemisannyiratitkos« társaság tagja vagyok: a dackorszakos gyerekek anyukáinak klubjába tartozunk, ahová senki nem akar belépni, de a tagfelvétel nem szándékhoz kötött.”
Az ember nem sokáig örvendezhet amiatt, hogy milyen gyorsan fejlődik a gyerek értelme, hiszen ezzel arányosan nő az akarata is. Ilyenkor ugyanis hamar kiderül, hogy a szem nélküli pillangó valójában nem állat, ezzel pedig kezdetét veszi a mindennapos, idegőrlő huzavona, és még csak a reggeli készülődésnél tartunk...
A világ legjobb gyereke nem is létezik. Vagy ha létezik is, biztos nem marad úgy... mert előbb-utóbb eljön érte a dackorszak.