Miért kevés a férfi tanár? Milyen plusz szerepet kell ellátniuk a tanítás mellett? Miért nyílnak meg nekik a gyerekek? És hogy érzi közben magát a másik fél? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Balatoni József, alias Jocó bácsi a mostani írásában.
A női barátságok valóban csak az érdekek mentén köttetnek, míg a férfiaké „igazi"?
December hatodika van, itt az ideje, hogy komolyan elbeszélgessünk a rénszarvasokkal. Mondom, komolyan.
Lehet, hogy önmagában nem elég, ha tudod (vagy azt hiszed, hogy tudod), pontosan mire is vágysz, mit keresel egy férfiban.
Szabad idejében sütit süt vagy időjárásjelző LED-csíkot programoz az otthoni előszobába. Najzer Helga informatikus, aki 28 kollégája mellett egyedüli nő a programozók között. De állítása szerint ebben semmi különleges nincs, és a kollégái is így állnak hozzá. Jó, hát a székről néha nem ér le a lába, mert azt a férfiakra méretezték...
„A XXI. század a nőké lesz. Pontosabban: csak akkor lesz XXI. század, ha az a női értékekről fog szólni.”
Mondjak egy titkot? Képzeld, a nők sohasem szoktak pletykálni!
Itt az idő, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljunk a tévhittel: csak azért nem kellesz a pasiknak, mert túl okos vagy! És az is fontos, hogy gyapjas mamut vagy-e, esetleg kardfogú tigris...
„A nő igazi versenyló, aki szükségszerűen más nőkkel versenyez egy olyan bajnokságban, amelynek szabályait férfiak írták." De hogyan jutottunk el idáig? És merre tovább?
„Megint a nők vannak elővéve. Megint a nők, ezek a rossz nők, akik nem hajlandók a szaporítószervüket felajánlani a köznek." Szentesi Éva elolvasott egy interjút, és felment benne a pumpa. Nem csoda.