Évek óta hallgatjuk, hogy a tévé a végét járja. Hogy a tévé meg fog halni. Tóth Flóra szerint ez bullshit. Valójában az történik, hogy főnixmadárként születik újra, csak éppen más néven, de a lényeg – a tartalom és a forma – valójában ugyanaz. Maximum a szolgáltató más, de még az sem.
Televízió-történeti évfordulókkal teli a hétvége, úgyhogy a WMN tévés-szekciója összeszedett néhány felejthetetlen emléket. Sírós-nevetős sztorik és bakik jönnek többek közt Marishka bóklászó gombaszakértőjéről, a D. Tóth András ellen forduló technikáról, Steiner Kristóf tévés szójátékáról és DTK családi szószos táljáról. Meg arról, hogy nemcsak az élő adás hullhat darabjaira, de az gyakrabban szokott.
Egykor még vágytuk, titkosan lestük, vagy alig vártuk, hogy végre elé ülhessünk. Ma meg már alakul úgy, hogy egyszerűen elfelejtjük nézni.
Valójában a briteknek csak két-három százaléka beszéli, mégis ezt sugározták szerte a világban – mi az?
Neked mi a trükköd? Hogyan veszed rá a gyerekeket, hogy szálljanak le a kütyükről? Adjunk tippeket egymásnak!
Most, hogy beköszöntött a nyári meleg, hűsölj egy klassz kis jégmezőbe zárt horrorsorozattal, amitől garantáltan kiráz a hideg!
Alig ért véget az első széria, a Viasat máris újrázott. A kitartott feleségek pedig továbbra is boldogan járatják le magukat.
„Jock (Jockey-nak): A nő helye az ágyban van, és nem az irodában!
Ellie (belépve): Igazán hízelgő!
Jock: Ugyan, tudod jól, hogy nem úgy gondoltam.
Ellie: Nagyon jól tudom hogy gondoltad. Úgy, hogy a nő helye mindig két lépéssel a férfi mögött van. Kivéve, ha aknamezőn sétálnak.” – Na, kinek ismerős ez a szöveg? Kezeket fel!
Nem kell mindig a tökéletességre törekedni, néha simán belefér egy kis tévézés, telefonozás, bolti sütizés és otthoni döglés a gyerekek életébe.
A hetedik ok: „Egy zombiapokalipszis során nem kell sminkelni, szülői értekezletre járni... vagy, mondjuk, öntapadós fóliával becsomagolni a tankönyveket.