„Amikor az elszakadás poklának minden bugyrát megjárva végül úgy döntöttem, hogy elválok a férjemtől, akkor hozzám nagyon közelálló emberek is azt mondták, hogy soha többé nem beszélnek velem, mert egy álszent, csalfa nő vagyok. Mindenki csak engem hibáztatott.”
Mindenről lehet és kell is beszélgetni a gyerekekkel, ezzel megelőzhetjük azt, hogy olyan dolgoktól is féljenek, amelyekkel egyébként minden gond nélkül meg tudnának küzdeni.
Ha mindenki higgadtan, objektíven szemlélné a történéseket, nem lenne súrlódás. És az a gyereknek is jó volna.
„Agyonhajszolt anyák, nézzetek a szemembe!” – kérte a múlt héten Gyárfás Dorka. Aztán jött Kormos Anett, és a szemébe nézett.
Nemcsak egy esküvő, de egy elválás is lehet felemelő esemény – ha mindkét fél úgy áll hozzá.
Meg kell állni a csúcson, és meg kell állni a mélypontokon is
Papírral vagy papír nélkül? Együtt vagy külön? Igen vagy nem? Ilyen volt az ősz első Hello, WMN! estje:
Házasság a huszonéves szemszögéből:
„Olyan férfit akarok, aki IGEN-t mond minden részemre!”
„…az én családom minden egyes tagja »csak« túlélni akart: a háborút, az elhurcoltatást, a megkülönböztetést, az elhagyatottságot, a válást, az árvaságot. Ezt kaptam örökségül én is. Minden arról szólt, hogy eleget tenni, megfelelni, kötelezettséget teljesíteni, alkalmazkodni – és ez megy is. Nagyon magas szinten.” Kinek ismerős?