Ha én nem én lennék (önvigasztaló)
Hunyd le a szemed, és rugaszkodj el velünk a valóság sártengerétől fel, fel a magas, derűs égbe!
Hunyd le a szemed, és rugaszkodj el velünk a valóság sártengerétől fel, fel a magas, derűs égbe!
44 éves korunkra már tényleg elmentünk a falig? Onnantól valóban csak a lejtmenet jön? Ajjaj...
Híresen rosszkedvű országunkban ez a módszer egy próbát mindenképp megér!
Tegye fel a kezét, aki egy harmonikus időszakban még sosem rettegett titkon attól, mikor üt be a krach, mert az lehetetlen, hogy hosszú távon minden oké legyen!
És azt ismeritek, hogy egy riporter, egy pszichiáter, egy esztéta, egy énekes és egy kerekesszékes színész beszélgetnek? Nem? akkor nézzétek meg ezt:
"Amikor valaki azt mondja, hogy az anyaság a világon a legcsodálatosabb érzés, akkor elfelejti hozzátenni, hogy az ő világában a legcsodálatosabb ez a dolog."
„Rám szabadultál, néha úgy érzem, agyonnyomsz, néha úgy, hogy a felhők közé repítesz. Letaroltál, kizsigereltél, de én átélhettem, hogy ezen a sokat próbált földön (ami én lennék) élet termett. Hogy van remény, hogy mindig van holnap. Egy jobb holnap.”
Ha lemaradtál volna a tegnapi Hello, WMN!-ről, vagy ott voltál, és épp ezért szívesen felfrissítenéd az emlékeidet, íme, a beszámoló tengernyi képpel, és még több mosolygással:
„Ez a szerelem. Amikor kitartunk egy örökösen változó ember mellett, egy örökösen változó kapcsolatban, és egy örökösen változó világban addig, amíg hazugság nélkül azt tudjuk mondani a másiknak: szeretlek."
Kovács Patrícia mosolyát legszívesebben receptre írnánk fel Magyarországnak. Nem véletlen, hogy éppen vele indul vadonatúj kampányunk, amelyből kiderül: mennyit számít a jókedv.