Mi a boldogság? Szerintünk egy-egy pillanat. Jön és megy. Ha nem figyelsz rá, elmulasztod. Na, azért, hogy ne mulasszuk el, testületileg belefogtunk egy kísérletbe. Megpróbáljuk megörökíteni random boldog pillanatainkat. Velünk tartasz?
Minden nap, ami nem örömökkel telik el: veszteség.
Az igazi csodák mindig a hétköznapok apró pillanataiból tűnnek elő.
Így loptak el az óvodai bacilusok Borcsa életéből két hónapot.
Semmi különös, csak néhány egyszerű pillanat az életből...
Mert a boldogság igenis nyálas! És mi pont így szeretjük.
Nyár, Balaton, kertmozi = boldogság!
„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?
Egy vérbeli túrázó listája mindarról, amit a természettől kaphat az ember.
Megírtuk leveleinket saját kamaszkori önmagunknak... a vallomásainkból készült videót már láthattátok (ha még nem néztétek, meg, ajánljuk, hogy azzal kezdjétek, a linket az alábbi cikkben is megtaláljátok). Most jöjjenek a levelek, teljes terjedelmükben. Első kör: Both Gabi és Fiala Borcsa.